Amikor először a kezembe adták, arra gondoltam: nem. Én ezzel már nem tudok mit kezdeni. Megijedtem. Nyaklik keze-feje-lába, el fogom elejteni, azt sem tudom, hogyan fogjam. Kicsit még tartottam, aztán visszaadtam a szüleinek, ott biztonságban lesz.
Az albertirsai eset első ránézésre esetleges, egyéni drámának látszik. Közelebbről megnézve azonban világos, hogy jelzésértékű, mint minden ilyen eset.
Vajon mit élünk át gyermekkorunkban, szinte még tudatlanul, mindenféle tapasztalat nélkül, ami egész életünkre felejthetetlen marad? Miféle érzések ragadnak el bennünket, amiktől később sem tudunk már szabadulni?
Manapság egyre több gyermek küzd valamilyen tanulási nehézséggel vagy magatartásbeli problémával. Ezek megelőzéséért már egészen kiskorukban is nagyon sokat tehetünk.
Vagy a kiszámíthatatlan sors, a zűrzavaros világ, az engedetlen test, vagy a szívtelenül kikalkulált törvények borítják fel a terveket. Pedig mélyen benn biztosan még a kulcsmásoló is tudja, hogy olyan kevés szabályos család létezik.
– Aki kitalálta, hogy minden betegséget igazolni kell, egyáltalán nem volt tisztában azzal, hogy mit kér – vélekedett a Magyar Hangnak Póta György, a Házi Gyermekorvosok Egyesületének elnöke.
A világ egyik legsikeresebb számítógépes játékában küzdenek a kormányok cenzúrája ellen.
Az operatív törzs pénteki tájékoztatóján elhangzott, hogy a járvány lecsengőben van, és az ország felkészült az esetleges második hullámra. Augusztus végéig meghosszabbítják a bértámogatási programot.
A ferences szerzetes régebben bányászként is dolgozott, még azokból az időkből tudja, hogy mindig, mindenre van megoldás. A teljes interjú.
Az egyre kisebb létszámú női generációknak kellene sokkal több gyereket vállalnia, hogy a születésszám megugorjon.
Miközben a kormány kommunikációja nagy hangsúlyt fektet a születésösztönzésre, a genetikai rendellenességet hordozó párok számára mégsem születik meg a megoldás.
Nincs mit szépíteni, az ember megromlik, nehéz lesz, sötét és durva. A szíve kihűl.
Ha az lenne a valódi cél, hogy minél több gyerek szülessen, akkor az élet szinte minden területén védőhálót kellene húzni a gyermekeket nevelő családok alá.
Történelmünk egyik elfeledett epizódja az első világháborút követő gyermekmentő akciók története.
Az emberek létükből fakadóan mindig szoronganak, a kormány erre ad hamis választ – mondja a pszichológus. A teljes interjú.