Az országos pártvezetők ekkor akarták Szegedre küldeni rendet teremteni Marosán Györgyöt, aki kijelentette, hogy csak akkor hajlandó menni, ha tűzparancsot is vihet magával.
A 70-es évek Magyarországán egyszerűen nem fordulhat elő az, hogy egy munkahelyen vagy bárhol politikusok „aranyköpései”, ócska agitációs szövegek legyenek kirakva! Ez már nem az 50-es évek személyi kultusza…
Idén 75 éve, 1948 július 31-én megindult meg a Gyermekvasút első szakaszán a vonatforgalom, a teljes vonal két évvel később készült el. Egy kép anatómiája.
Két rövid dokumentumfilm is foglalkozott az elmúlt években a kommunista idők nyomasztó paranoiájával. A KAFF és a Mozgókép Fesztivál vetítésein jártunk.
Sör és virsli – mára csak ezek idézik a szocializmus egykori május elsejéinek hangulatát, ahogy a munka ünnepe is csak nevében őrzi egykori funkcióját. De mégis honnan ered ez az ünnepünk?
Apor Balázs könyve imponáló alapossággal, gördülékeny stílusban elemzi a Rákosi-kultusz kialakulásának okait, mutatja be csúcsra járatását, 1953 utáni ellentmondásos visszafogását, majd a vezér bukását követő gyors hanyatlását.
Rákosi Mátyás idejében volt divat erre hivatkozva eljárásokat indítani.
Hogy vagyunk, hogy vagyunk? – viccelődött Rákosi elvtárs. – Jól vagyunk, jól vagyunk – viccelődtek a parasztok. Szakállas poén, tudom, de ez ugrott be Orbán Viktor adventi videójáról.
Egy kép anatómiája: ezúttal egy 1953-as aratási felvételt nézünk meg közelebbről.
Péter János csupán néhány év különbséggel volt református püspök és kommunista külügyminiszter. Az egykori lelkész-politikus rejtélye azóta megfejtetlen.
Egy kép anatómiája: ezúttal egy 1953-as vállalati télapó ünnepségről készült fényképet vizsgáltunk meg tüzetesebben.
Az egykori pártfőtitkár valódi arca és hamis imázsa között tátongó szakadék hatalmas, amelynek fontos eleme az is, hogy nemcsak az 1956 utáni, hanem az az előtti sztálinista rendszerben is kulcsfontosságú szerepet töltött be.
A dokumentumanyag amiatt is tanulságos, ami hiányzik belőle: Rákosi Mátyást egy csöppnyi kétség sem gyötri pártfőtitkári működésével kapcsolatban.
Aki ismeri valamennyire a történelmet, tudhatja: a magyar politikusok (is) szeretnek alagutat építeni. Alagútépítési kedvüknek részint praktikus okai vannak; részint unpraktikusak.
Demeter Szilárd minapi eszmefuttatása – miszerint ma „Európa Soros György gázkamrája” – a tomboló újfideszes országrontás kvintesszenciája.