Veszélyben világ egyik legősibb műalkotás-sorozata

Veszélyben világ egyik legősibb műalkotás-sorozata

Ősi kézminták egy celebeszi barlangban (Fotó: Shutterstock/Jan Kvita)

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Ugyan UNESCO világörökségi védettséget akarnak neki, ám az állami kézben lévő bányavállalat tevékenysége nem épp idilli kilátásokkal kecsegtet a világ ma ismert legrégebbi, történetet elmesélő figuratív ábrázolásainak túlélése szempontjából.

Ez derül ki a brit The Economist magazinjában és a The Guardianen is megjelent, az indonéz szigeten, Celebeszen készült riportból. Krithika Varagur a Szulavézi tartományban fekvő Makasszár városától északra található Bulu Szipong mészkőbarlangba látogatott, ahol 2016-ban olyan barlangrajzokat találtak, amelyeket 43 900 évesre kelteznek. Így jelenleg ezek a legrégebben készített, történetet elmesélő figuratív ábrázolások. A falakra vadászjeleneteket festettek – nagyjából 5 méterrel a talajszint alatt található a kifestett barlangkamra.

A prehisztorikus kompozíció egy csoport félig ember, félig állat figurát ábrázol, akik emlősökre – feltehetőleg disznóra és törpebivalyra – vadásznak lándzsákkal vagy kötelekkel. A tudósok szerint ez a festmény új megvilágításba helyezi a modern emberi megismerés eredetét: az emberszerű figurákat és állatokat egyszerre festették, azonos stílussal, technikával, sötétvörös festékkel. A régészek úgy gondolják, a félig ember, félig állat lények ábrázolása arra utal, hogy az indonéz barlangi művészetben szerepet kapott az ember és állat kapcsolatának vallási jellegű felfogása már jóval azelőtt, hogy az emberi művészet Európában megjelent volna.

A rajzok idősebbek mint a 40 ezer évesre keltezett, 1903 óta ismert spanyolországi El Castillo, és az 1994-ben felfedezett franciaországi Chauvet-barlang. (A ma ismert legrégebbi rajzok egyébként 73 ezer évesek és 2018-ban Dél-Afrikában fedezték fel őket.)

Kultuszhelyre bukkantak Róma város alapítójának feltételezett nyughelyén, a szenátus épülete alatt | Magyar Hang

Ugyan nyíltan nem mondták ki, de azért utalgattak rá, hogy az sem kizárt, ez a hely lehetett Romulus feltételezett nyughelye.

Bulu Szipong egyébként ma egy mészkőbánya, és a kitermelés a Tonasa cement vállalat kezében van. A céget 1984-ben megvásárolta az indonéz kormány, még a hírhedt diktátor, Suharto elnöksége (1967-1998) idején. A területet meglátogató újságíró a lelőhelyen Budianto Hakim helyi régész, műemlékvédelmi szakember vezette körbe. Velük tartott hat Tonasa-alkalmazot is, akik baseball-sapkában és fehér polóingben – rajta a cég mottójával: „Együtt szebb jövőt építünk” – arról beszéltek, hogy múzeumot nyitnak és UNESCO világörökségi elismerést szereznek a rajzoknak.

Hakim azt szeretné, ha minden indonéz diák ismerné a festményeket, amelyek amellett, hogy az identitásuk fontos részét képezik, jelzik azt is, hogy az itt élő őseik intelligens emberek voltak.

Az emberi jelenlét – légzés, párásodás – miatt lekopnak az ábrázolások – hasonlóan a franciaországi Lascaux-i barlanghoz, amit ilyen aggályok miatt 1963 óta lezárva tartanak a látogatók elől, a Lascaux II., amit ma megtekinthető, igazából egy kórhű másolat.

Celebeszen a legnagyobb probléma azonban ennél sokkal komolyabb és úgy hívják: ipari tevékenység. A Tonasa cementgyára 4 kilométerre fekszik, és folyamatosan füstöl. Krithika Varagur pedig arról is beszámolt, hogy rövid ott léte alatt is időről időre meg kellett állniuk, amikor robbantásokat hajtottak végre a mészkő kitermelésekor. A karszt fúrása, a munkagépek, teherautók csörtetése, a folyamatos por se tesz jót a rituális célokra készített festményeknek – írja Maxime Aubert, ausztrál régész, a kép felfedezésével kapcsolatos kutatás társszerzője a Nature folyóiratban megjelent cikkben.

– A bányászati tevékenység rezgéseket generál, melyek komolyan befolyásolják a karszt hidrológiai rendszerét, illetve olyan hőmérsékleti változásokat idéz elő, amelyek károsíthatják a festmény szerkezetét – állítja Hakim. A Tonasa cég képviselői azonban nem értenek egyet ezzel a feltevéssel. Ők a kulturális turizmus fellendítését szeretnék elérni, terveik szerint múzeumot építenének a területre, hogy minél többen keressék fel a barlangrajzokat, mivel most egyszerre csak négy embert engednek be a barlangba.

Megfejthették, mi célból emelték a húsvét-szigeti kőóriásokat | Magyar Hang

Nem ezt kutatták, de meglepve tapasztalták, így sikerült igazolni a korábbi sejtést: a kőfejtés jó hatással volt a növénytermesztésre.

Maxime Aubert munkatársai azonban figyelmeztetnek: már ilyen rövid idő alatt is szembetűnő a romlás, hisz néhány hónaponként 2-3 cm-es foltok tűnnek el a képből. A tudósok épp emiatt sürgetik az emberi kultúra hajnalának ajándékaként jellemzett műalkotás mielőbbi állagmegőrzését.

Noha a régészek bíznak benne, hogy lehetőleg mindent tudnak konzerválni és a délre lévő Maros városába szállítani, hogy kiállítsák, sajnos, versenyt futnak az idővel, pontosabban a bányakitermeléssel és a vele járó erdőirtással. A környéken ráadásul még számos hasonló barlangrajz vár feltárásra, folyamatosan jönnek elő újabb és újabb alkotások. Budianto Hakim szerint sok ismeretlen lelőhely akad még a régióban, jó lenne mindet feltárni és megőrzini, vagy a lehető legtöbbet, amit csak tudnak, hogy legalább megmaradjanak az utókornak.

– Jelenleg több mint 300 őskori művészeti vonatkozású helyszínről tudunk a Celebesz szigetén, illetve Borneón, de évente több tucat újabb alkotást fedeznek fel ezen a környéken – mutatott rá Maxime Aubert – Ha Franciaországban vagy Spanyolországban bukkannának egy ilyen régészeti leletre, az óriási szenzáció lenne. Indonézia azonban ugyanolyan kulcsfontosságú a fajunk kognitív és kulturális fejlődésének megértéséhez.

Tudomány rovatunk további cikkeiért kattintson ide! Ha a történelem érdekli, akkor Időgép rovatunkat érdemes figyelnie!

Fizessen elő a Magyar Hangra!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Keresés

Árnyék podcast – Háború és béke IKEA-színekben