Egy reklámszakembertől elvárható, hogy védje a mundér becsületét, s ha ezt meg is teszi, elégedett lehet önmagával. Ugyanakkor mindez semmit nem változtat azon a tényen, hogy manapság a reklámok a nap 24 órájában nyomasztó módon rátelepülnek az életünkre. Lehet ezt különböző, szakmai oldalról megfogalmazott érvekkel magyarázni, de nem hiszem, hogy ez az érintetteket különösebben meghatná.
A reklám a fogyasztói társadalom terméke. A fogyasztásra szánt termékek előállítói és forgalmazói el akarják hitetni az emberekkel – sokszor sajnos eredményesen –, hogy attól lesz még teljesebb, még boldogabb az életük, ha még többet és még többet fogyasztanak. Ennek a már brutális mértékű növekedésnek a következménye, hogy oda jutott a világ, ahová: mindent elönt a szemét, mérgezzük a levegőt és a vizeinket, egyre élhetetlenebbé tesszük a saját életterünket, a Kék Bolygót. Lassan kihalásra ítélt faj lesz belőlünk – és ehhez nyújt aktív támogatást a reklámipar. Nem tudom, hogy van-e a felelősen gondolkodó emberek között olyan, aki ezt pozitív folyamatként értékeli.
Reklámsokk?
Azért túl sok a reklám, mert túl sok cég akarja sikerre vinni túl sok termékét, szolgáltatását, márkáját. Általánosan elfogadott alapelv, hogy a piaci verseny jó és hasznos. Ez így is van egy bizonyos határig.
A reklám célja, hogy minél több vásárlásra inspirálja az embereket, s a cél érdekében kihasználja a megtévesztett fogyasztókat. Megfogalmazhatjuk ezt úgy is, hogy gátlástalan módon visszaél a helyzettel. Hamis értékeket közvetít, és a monetáris agresszió játékszere. Megkeresi a leggyöngébb pontot, ami nem más, mint az a sajnos tévesen elterjedt hit, az a fals értékrend, hogy attól leszek több és értékesebb, ha fizikai szinten minél többet birtokolok (aminek nyomán egyre többet szemetelek). Az árutermelés és -forgalmazás minden határon túli növelésének a célja a még nagyobb profit, ennek érdekében a reklám hathatós közreműködésével, manipulatív módon még olyasmit is rátukmálnak az emberekre, amit eszük ágában sem lenne megvásárolni. A reklámszakemberek kitűnő pszichológusok, tudják, hogy kitartó agymosással miként lehet az embereket úgy behúzni a csőbe, hogy észre se vegyék. Szép új világ!
Vajon vannak még – azokon kívül, akik hatalmas összegeket kaszálnak ezen –, akik tapsolnak mindennek, s pozitív módon ítélik meg ezt a folyamatot? Azt a folyamatot, ami, mint fentebb már említettem, tönkreteszi az életterünket, s egyre elviselhetetlenebbé teszi a mindennapjainkat. Igen, tudom, sajnos sokan vannak, akiket mindez csöppet sem érdekel.
