„Nőügyekkel nem foglalkozom” – hangzott Orbán Viktor degradáló válasza, amikor 2017-ben az ATV riportere a washingtoni nagykövet elmozdításáról kérdezte a kormányfőt. Szemerkényi Rékát akkor Szabó László külügyminiszter-helyettes váltotta a nagyköveti pozícióban, ezzel tulajdonképpen az utolsó atlantista külügyestől is megszabadult a miniszterelnök. A nőiséget becsmérlő megjegyzéssel ellentétben a leváltás okai nem kötődtek Szemerkényi neméhez: bennfentes információk szerint a Szijjártó Péter külügyminiszterrel való rossz viszony, illetve az amerikai elnökkel meghiúsult találkozó volt a nagyköveti csere oka. Az ominózus ügy óta sok víz lefolyt a Dunán, Orbán Viktor nőkkel kapcsolatos szemlélete és kommunikációja sokat változott. Ennek számos jele van, az utóbbi években többek között megnőtt a kormányzatban szolgáló női vezetők száma. Míg a harmadik Orbán-kormányban még egyetlen nőnemű miniszter sem volt, ma már három női miniszter is erősíti a kormányzati élcsapatot.
A változás persze nem feltétlenül jelent mindig minőségbeli javulást. Varga Judit igazságügyi miniszter több botrányban is érintett volt az elmúlt időszakban, elég, ha csak kétes ingatlanügyeire gondolunk, de nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy a Pegasus-botrány és a nemrég kipattant Völner-ügy is a Varga által vezetett Igazságügyi Minisztériumhoz kapcsolódik. Mager Andrea nemzeti vagyon kezeléséért felelős tárca nélküli miniszter makulátlan élete felől is lehetnek kétségeink. A miniszter asszony rózsadombi lakására a 2010-es években mintegy 60 cég volt bejegyezve, amelyek több száz millió forinttal károsították meg az államot. Magernak az utóbbi időben volt férje is okozott kellemetlen pillanatokat: Balogh Sándorra az ügyészség júniusban letöltendő börtönbüntetést kért adócsalások és befolyásvásárlások miatt. Egy valódi jogállamban, egy polgári demokráciában hasonló szintű ügyek nyilvánosságra kerülése esetén egy miniszter gondolkodás nélkül lemondana etikai okok miatt, országunk azonban az utóbbi évek során igen távol került a jogállamiságtól, a demokráciától és a polgári ideától is.
Botrányok a legkevésbé Novák Katalin családügyi miniszter imázsát koptatták, az utóbbi időszakban legfeljebb néhány félresikerült Facebook-poszt miatt támadták a kommentelők. A botrányok hiánya és a Fidesz szavazótáborán belül kevésbé megosztó, bizonytalan szavazók között is némileg elfogadható imázs lehet az oka annak, hogy Orbán Viktor a keddi kormányinfón bejelentette: Novák Katalin lesz a Fidesz köztársaságielnök-jelöltje. Az ellenzék mindeközben ismét beleesett a tétlenkedés csapdájába, pedig az októberi előválasztás sikere által kiváltott buzgóság és lelkesedés hatására egy ideig hallani lehetett arról a felvetésről is, hogy az állampolgárok előválasztáson döntsék el az ellenzék által jelölni kívánt államfő személyét. Ez az ötlet azonban az ellenzéki teszetoszaság miatt amilyen lánggal fellobbant, olyan lendülettel aludt is ki.
Ha már női államfő, a kedd reggeli hír hallatán néhányunknak eszébe juthatott Zuzana Čaputová neve is, aki 2019 óta tölti be Szlovákia köztársasági elnöki pozícióját. Novák – kollégájához hasonlóan – első alkalommal töltené be nőként ezt a posztot hazájában, emellett ő is jogász, illetve többgyerekes családanya. Az iskolai végzettség, a családi állapot vagy az életkor azonban mind olyan dolgok, amelyek a világon emberek millióival kötnek össze minket. A szlovák államfőt és Novák Katalint mint leendő magyar államfőt életkorban négy év, földrajzilag egy országhatár, gondolkodásban és mentalitásban viszont fényévek választják el egymástól.
Egy dolog egészen biztosan nem fogja összekötni Novák Katalint Zuzana Čaputovával: a korrupcióval szembeni kérlelhetetlen küzdelem. Míg Čaputová ténykedésének köszönhetően az elmúlt években számos korrupt szlovák politikus került börtönbe, Novák Katalintól államfőként hasonló korrupció elleni küzdelmet akkor sem várhatnánk, ha a kedvenc OV22-es fülbevalójának épsége múlna rajta. Mint ahogy például az sem valószínű, hogy a kormányfőhöz végletekig lojális Novák Katalin majd felszólítja a kormánypártot, hogy mérlegelje a felelősségét az eldurvult járványhelyzetért.
Bár Szlovákiában – Magyarországhoz hasonlóan – az államfő inkább csak reprezentatív pozíció, egyáltalán nem mindegy, hogy ki hogyan kerül oda. Čaputovára sokan hivatkoznak „magányos politikai hangként a demagógia tengerében”, akit a korrupció elleni küzdelem és egy oknyomozó riporter meggyilkolása mentén kirobbant tüntetés repített az államfői posztra. A politikai földindulás közvetve Robert Fico lemondásához is vezetett. Ezzel szemben Novák politikai felívelését a Fidesz biztosította, néhány hónappal ezelőtt még a Fidesz alelnöki posztját töltötte be. A magyar kormányfő pedig nemhogy lemondani nem fog pozíciójáról, de Novák egy Fidesz-győzelem esetén minden eszközzel azon lenne, hogy Orbán az idők végezetéig a helyén maradhasson.
Ahogy azt már középiskolában, társadalomismeret órán megtanulja egy tanuló, az államfő legfőbb közjogi méltóságként a nemzet egységét hivatott kifejezni. Számtalan kérdést felvet, hogy hogyan lenne képes egy megingathatatlanul lojális pártkatona reprezentálni bármilyen egységet a kormánypárt egységén kívül. A válasz talán az, hogy sehogy. Novák Katalin családügyi tárcanélküli miniszterként egy bizonyos családfelfogáson kívül mást nem ismer el, a nők karrierépítését, munkahelyi előmenetelét pedig a férfiakkal való szükségtelen versengésnek látja. Ha csak Novák ezen nézeteit vesszük figyelembe, valóban ő lenne a megfelelő személy a nemzeti egység képviseletére?
Ha már a nemzet egységéről van szó, az elmúlt 12 évben a miniszter asszonynak és párttársainak óriási munkája volt abban, hogy a magyar társadalom végletekig polarizálódott. Ezért aztán nem túl szerencsés, ha pusztán azért könnyebbülünk meg, mert Orbán Viktor nem Kövér Lászlót nevezte meg államfőjelöltként. Novák kedves, bizalmat sugárzó mosolya, az ablakpucoló hétköznapi családanya imázsa és a komoly politikai ambíciókkal fűtött politikus figurája mögött ugyanaz a végtelen szervilizmus és zéró autonómia áll, mint sok más, a pénzért és hatalomért bármire képes fideszes politikus esetében. Ami pedig a kormányfőt illeti, a „most már mégis foglalkozom nőügyekkel” irányváltás mögött feltehetően nem a nők politikai szerepvállalásának ösztönzése, illetve az államfői tisztségnek megfelelő, rátermett nő jelölése áll, hanem a jól bemért politikai számítás, az ügyes időzítés.
Maga Török Gábor is megjegyezte posztjában, hogy okos döntés volt Orbánék húzása, a döntésre azonban inkább a ravaszság jelző illene. A Megafon „csúcsinfluencerei” és a komplett propaganda-gépezet lesben állva, YouTube videók elé bevágott reklámokkal, utcai plakátokkal felfegyverkezve várja, mikor sütheti rá cinikus módon az ellenzékre a hímsoviniszta bélyeget abban az esetben, ha ellenzéki politikusok megkérdőjelezik Novák Katalin alkalmasságát az államfői szerepre. Ezért is különösen fontos most a meggondolt kommunikáció az ellenzék részéről.
A szerdán miniszteri tisztségéről lemondó politikus a TV2 Mokka című műsorában lila ködben úszva ringatta abba a hamis illúzióba nőtársait, hogy kemény munkával és rátermettséggel elérhető mindaz, ami neki sikerült. Az üvegplafon és a felső határok eltűnését vizionálta – ezentúl nincs az a határ, amit a magyar nők ne tudnának átlépni. Valóban nincs. Az ára mindössze a jóízlés, az autonómia és az erkölcs feladása, amelyet feltétel nélküli hűséggel és rajongással kell pótolni. Ma valahogy Pozsony távolibbnak tűnik, mint valaha.
A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
