A miniszterelnök rendszerére az ellenzék nem jelent stratégiai kihívást. Ezt nem megérteni éppúgy hiba volna az érintettektől, mint ebből azt a következtetést levonni, hogy végső soron mindegy, mit csinálnak.
Álláspont
A baráti közegben magát jobban elengedő miniszterelnököt afféle baleset érhette, mint 2008-ban még ellenzéki vezetőként, amikor egy értelmiségi társaságban elmondott szavai szivárogtak ki?
Lehet a Nyugatra mutogatni korrupcióügyben is, de vajon el tudjuk képzelni, hogy nálunk a hatalom legbelső köréig hatol valamely botrány felgöngyölítése? Látjuk magunk előtt a miniszterelnök ingatlanában kutakodó különleges nyomozókat?
A feladat végül is ugyanaz a magyar politika nem fideszes térfelén, mint 2010 óta folyamatosan: olyan szervezeti, személyi és tartalmi megújulás, amelynek célja és eredménye a szavazótábor bővülése.
Akár van alternatívája, akár nincs, megítélésem szerint az orbáni vízió ezer sebből vérzik, így a politikai iránya sem nyújt perspektívát a nemzetnek.
Nem az irodalmi munkásságot elemző írást készülök elkövetni, hanem nagyon is aktuális, közéleti tartalommal telítettet.
Csak akkor nem omlik rád a Black Friday-reklámokkal agyonharsogott készülődés, csak akkor nem betegít meg az ünnep előtt mesterségesen fölszöktetett vásárlási láz, ha elfogadod, hogy a karácsony elsősorban együttlét: a családoddal, a barátaiddal vagy az emlékeiddel.
Orbán Viktor hatalmi játszmájának tétjévé tette a magyaroknak valóban járó forrásokat, s azok egy részének, sok ezer milliárd forintnak a sorsa továbbra is kérdéses. A hitelét eljátszotta, alkupozíciója pedig gyengült a mostani egyezséggel.
Matolcsy Györgynek igaza van. Bajban van az ország, mégpedig elsősorban a belső döntések miatt, ezért gazdaságpolitikai fordulatra lenne szükség. Olyan fordulatra, amihez a szándékot és a képességet sem látni az ország teljhatalmú urában.
Uniós körökben alighanem megérezték a lehetőséget: a miniszterelnök vétófenyegetéseivel szemben ezúttal náluk is van ütőkártya.
Akárhogy is, ideológiai mutatványokkal, lejárató kampányokkal, szankciós blöffel, nagymagyarországos sállal ki lehet takarni a szociális válság ijesztő látványát.
Orbán Viktor kormányának számos döntése mögül kikandikál a nyers magánérdek. Márpedig az, hogy a jórészt uniós forrásokból finanszírozott, hatalmas volumenű energetikai fejlesztések hasznát ki fölözi le, hatalmi kérdés.
Az uniónak nem lehet célja a hatalomváltás – ez a magyar választó dolga –, de egy olyan berendezkedés felé való (vissza)fordulást kikényszeríthet, amelyben elvben egyenlő eséllyel küzd a választáson a kormány és az ellenzék.
A felelőtlen, minden játékszabályt felrúgó, gyűlöletre alapozó illiberális kurzus felemelkedésének csak a kisebbik rossz választása állhat az útjába? Globális szinten, ma úgy látszik, igen. Itthon a jelek szerint az sem.
Új helyzet van: a létbiztonság alapjai hasonlóan inognak, mint a rendszerváltás közeledtével.