Amikor egy jelentős intézmény sajtósa telefonon keresztül diktálja le az újságírónak a már jó előre letiltott nyilatkozatot, az egyszerre mutatja fel a rendszert, és annak paródiáját.
Álláspont
Különösen visszatetsző, amikor egy erőszakos, arrogáns, térfoglaló hatalom képviselője próbálja cinizmusba fojtani az értelmes vitát, egyszerre tolva el magától a felelősséget és az érvelés kényszerét.
Vajon olyan országról álmodtak a szabadságért, a haza függetlenségéért és az emberhez méltó életért vérüket ontó, menekülni kényszerülő vagy a megtorlást elviselő elődeink, mint amilyenben ma élük?
Biztos vagyok abban, a miniszterelnök a mostani eredményből is azt a következtetést vonja le, hogy 2022-ben még jobban borítani kell a pályát.
Harminc esztendővel a rendszerváltás után az átlagembernek ugyanolyan nehéz a magyar–magyar kapcsolattartás az erdélyi rokonokkal-barátokkal, mint a Ceausescu-rendszer legsötétebb éveiben.
Az Orbán-kormány elmegy a falig, hogy elérje: az Európai Unió úgy ossza a támogatásokat a tagállamoknak, hogy közben eszébe se jusson vizsgálni, az adott ország demokratikusan működik-e, betartja-e a jogállamiság alapvető követelményeit.
Orbán maga temeti el végleg a 2010-ben megszületett centrális erőteret; utoljára 2006-ban vívott ki-ki meccset egymással két, nagyjából hasonló erejű tömb a választásokon. S akkor Orbán vesztett.
A java még csak most jön! Orbánék legutóbbi intézkedése ugyanis akár életeket is veszélyeztethet.
A színházi, illetve a tágabb értelemben vett kulturális élet felháborodása már át-átcsap az ideológiai törésvonalakon.
A pillanatnyi politikai haszonszerzés bűvöletében annyira túlünnepelte magát a hatalom az első hullám levonulásakor, hogy sokan már nehezen hiszik el, valós veszély fenyeget.
Hogy az emberből a szar is ki lesz verve – belépő szint. Hogy a családja is meg lesz keresve – alap. Hogy ezt közszereplőként bárkinek el kell viselnie – hát nem. Nagyon nem.
Érdemes elgondolkodni azon, hányadán is állunk ma az állammal, amelynek alapítására emlékezünk.
Kivételes pillanat a miniszterelnök rendszerében, amikor a vezető maga cáfolja meg, megengedőbben: árnyalja a propagandagépezete által sulykolt valóságértelmezést.
A miniszterelnöknek az uniós pluszpénz kiharcolásához el kellett ismernie, kétharmados kormányzása sem változtat azon, hogy hazánk messze van az unió átlagos fejlettségi szintjétől.
Még hosszú ideig pironkodhatunk majd amiatt, hogy éppen Magyarország képviseletében harcoltak a jogállamiság kritériuma ellen.