Kivételes pillanat a miniszterelnök rendszerében, amikor a vezető maga cáfolja meg, megengedőbben: árnyalja a propagandagépezete által sulykolt valóságértelmezést. Persze ezt nem a reflktorfénybe kiállva teszi, hanem a Kövér László házelnöknek címzett levelében, amelyet sajtófőnöke ismertetett az MTI-vel augusztus 10-én.
Eddig a kormánypárti hírcsatornákból az ömlött, hogy a legutóbbi uniós csúcson Orbán Viktor történelmi győzelmet aratott. A valósághajlítás legnagyobb mesterei szerint az Országgyűlés által megszabott feltételeknek is megfelelt a Brüsszelben a hétéves költségvetésről és a járvány gazdaságot sújtó hatásait tompítani hivatott pénzügyi csomagról született alku. Mások inkább kerülték ezt a kérdést. A legóvatosabbak a kormánypárti képviselők voltak, akik el sem mentek a témában az ellenzék által kezdeményezett parlamenti ülésre, amely így a napirend elfogadása nélkül ért véget augusztus 3-án.
Az Országgyűlés korábban öt célt szabott meg, világos mandátumot adva a kormánynak. Ebből Orbán Viktor az első kettő teljesítéséről tudott beszámolni a parlament elnökének. E szerint az azonos helyzetben lévő tagállamoknak azonos elbánásban kell részesülniük, illetve a gazdagabb tagállamok polgárai ne kapjanak több támogatást, mint a szegényebb országok polgárai. Legyünk nagyvonalúak, s fogadjuk el a miniszterelnöki (ön)értékelést, bár a közös kasszába többet befizető gazdagok visszatérítési lehetősége azért megmaradt.
Ugyanakkor tény, hogy Magyarország a következő hét évben is rengeteg forrásra számíthat az Európai Unióból, a befizetések és a támogatások egyenlege a tájékoztatás szerint 30 milliárd euró. Vagyis ahogy eddig, ezután sem Brüsszel lesz a sikeres magyar felzárkózás akadálya. Ilyen előnyös viszony semmilyen keleti hatalommal nem alakítható ki, parasztvakítás az ellenkezőjével ámítani az erre fogékony közönséget.
A harmadik feltétel értelmében a folyamatban lévő, hetes cikkely szerinti eljárásokat az uniós mentőcsomag és költségvetés elfogadása előtt le kell zárni. Orbán Viktor kezdeményezte is a csúcson, hogy még a német uniós elnökség ideje alatt zárják le a hazánkat is érintő eljárásokat. Ennek a pontnak a teljesítése azonban bizonytalan, mindössze a német kormánytól kapott ígéretre tud hivatkozni a miniszterelnök.
Kövér Lászlónak írt levelében Orbán Viktor kénytelen volt elismerni, hogy a parlament kormánypárti többsége által szabott negyedik feltétel ügyében nem járt sikerrel. Azt szerette volna elérni, hogy a „politikai tevékenységet végző, civilnek álcázott szervezetek uniós forrásból történő támogatásának gyakorlata megszűnjön.” A kérdést napirenden tartja, ígérte. Érdemes megjegyezni, hogy kormánya a magyar adófizetők pénzéből valóságos álcivil hátországot épített ki, amely meghatározó befolyást gyakorol a nyilvánosságra, torzítja a sajtóviszonyokat a Fidesz érdekeit követve.
Az ötödik pont a leglényegesebb: a parlament és a kormány(fő)meg akarta akadályozni, hogy az uniós források felhasználását jogállamiság címszó alatt politikai és ideológiai feltételekhez kössék. Orbán Viktor levelében is hangsúlyozta a jogállamiság melletti kiállás fontosságát. Szerinte Lengyelországgal együtt fontos lépést tettek, amikor a kétértelmű politikai kijelentések kiiktatásával elérték, hogy a jogállamiság nevében lefolytatott uniós eljárások ne veszélyeztessék a kohéziós forrásokat. Akárhogy csűri-csavarja azonban, az új mechanizmus bekerült a megegyezés szövegébe, ami borítékolhatóan egy elhúzódó, kemény vita alapjául szolgál majd a magyar jogállamiságról. Maga a miniszterelnök sem számolhat be itt teljes győzelemről, mint írta, a részletkérdések tisztázására visszatér az Európai Tanács.
Orbán Viktor kifejezte még aggállát a közös uniós hitelfelvétellel kapcsolatban, majd úgy fogalmazott: „A megegyezés hatálybalépéséhez tagállami parlamenti ratifikáció szükséges. Javaslom, hogy e ratifikáció során az Országgyűlés vitassa meg, hogy a korábban adott mandátum képviselete során elért eredmények elegendőek-e ahhoz, hogy az egyezség a magyar Országgyűlés támogatását elnyerje”.
Nehéz elképzelni, hogy a parlament leszavazza azt az egyezséget, amelyet a miniszterelnök is aláírt, s amelyet a propaganda győzelemként ünnepelt. Figyelemre méltó, hogy a parlamenti mandátum teljesítésében a kormányfő nem adott magának jeles osztályzatot: az ötből két kipipált, két biztatóan alakuló, de még függőben lévő és egy elbukott tétel a saját értékelés. Attól tartok azonban, hiba volna ebből arra következtetni, hogy végre valamifajta értelmes, az árnyalatokra is érzékeny vita bontakozik ki a magyar uniós politikáról az Országházban.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/33. számában jelent meg augusztus 14-én.
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában! És hogy mit talál még a 2020/33. számban? Itt megnézheti!
