Ilyen volt augusztus 20-a, az államalapítás és a sorban állás ünnepe

Citromos jégkrém nem volt? – kérdezi férjét egy méltatlankodó anyuka, miközben gyermeke arcáról egy hatalmas csokifagyiból álló maszatot töröl le. A férfit azonban ez nem érdekli, felhevült arccal kezd mesélni arról, hogy mire is volt jó annak idején az Aranyvonat: „ezzel hurcolták körbe az országban a Szent Jobbot”. A profán megfogalmazás illik a környezetbe: a Szent István halálának 900. évfordulója alkalmából készített, az 1938-as budapesti Eucharisztikus Kongresszus alkalmából az országot körbejáró Aranyvonat rekonstruált mását ugyanis annyira világi környezetbe állították ki, amennyire csak lehet. A 2024-es Szent István Napon, augusztus 20-án egy büfésorral szemben kapott helyett a hagyományőrző egyenruhába bújt koronaőrökkel vigyázott szerelvény, mellette pedig jókora kivetítőn sorolták a fesztivál résztvevői, hogy mik a kedvenc ételeik, amikre augusztus 20-án szoktak lecsapni.

Voltak is Szent István napi logós termékek (fél literes ásványvíz 200 forint, dobozos sör 400, perec 300), de jóval magasabb áron gyros, kolbász és tortilla is kapható volt az ereklyeszállító mellett és a kézfertőtlenítő pont mögött. Kólás- illetve Balaton-szeletes dobozból pedig lehet kapni fügét is: öt darabot ezer forintért. A síneken elvileg 120 kilométer/óra sebességgel is haladni képes látványosság egyébként népszerű szelfi- és fotópont, szinte sorban kell állni ehhez is, az őrök pedig hősiesen tűrik, ahogy pózháttérnek használják őket. Csak azt nem szeretik, ha valaki sörrel áll be melléjük, ilyenkor a pihenő őr szól, hogy ezt talán mégsem kéne.

- Ez most a körmenet, vagy mi? Olyan mintha hátra menne, nem előre! – élcelődik egy úr a Kossuth téren, ahol valóban nehezen követhető módon értek egymásba a sorokban rendeződött turisták, akik arra vártak, hogy meglátogathassák a Parlament épületét.

– Na, ennek a felét eladod és tisztára komplett vagy! – mutat rá egy jeges vízzel és dobozos sörrel teli tejes ládára egy férfi, miközben társa kólás palackokat pakol az alkalmi hűtőbe. Itt még csak közelítünk az Ízek Utcája felé, ezek az árusok természetesen nem kapnak Szent István Napok felirattal ellátott, hitelesítő táblát, bár hasonlóan magas áron dolgoznak. Itt tényleg csak perec, dinnye, magyar zászló, lufi és üdítő van, (számla nincs, de nem is kell aggódni az eladóknak (a rendőrségi szalagkordont kihúzó hatóságiak a forgalommal törődnek, nem a sajátos árképzéssel), de aki már nem bírja kivárni, míg megérkezik az áfonyás szarvaspörkölt, a jalapenos kenyér, a babgulyás, a cukormentes almás rétes, vagy a 7000 forintos tarja fémjelezte sorra, az már itt, a rakparton is vehet magához ételt és italt. Egyébként jól is teszi, ha így tesz, mert az Ízek utcája is olyan kicsit, mint a Parlament: mindenhol sor áll, természetesen ott a legnagyobb, ahol az ország (zöldmálnás és mákos) tortáit árulják.

 

A Mesterségek Ünnepe is egy igazi kaleidoszkópszerű kavalkád, amit csak fokoz, hogy idén a Türk Tanács országai a rendezvény meghívott vendégei, ami az eredményezi, hogy a Dunakanyar népművészeivel szemben és egy várbéli olasz étterem előtt egy üzbég késárus kipakolt portékái láthatók, vagy azt, hogy a török standokon szereplő csillag és félhold épp a Mátyás templom oldalában kapott helyett. Nehéz kivenni, hogy ők mit is árulnak pontosan, nagyon nagy a sor előttük is.