Miután Orbán Viktor miniszterelnök szombati, tusványosi beszédében a körvonalait sem vázolta, milyen módon lenne kiterjeszthető a kormány magyarországi családtámogatási rendszere a határon túl élő magyarságra – a rendszer több elemből áll, így kiterjed a családi pótlékra éppúgy, mint az otthonteremtési támogatásra –, sokan értetlenül állnak az elképzelések előtt. Szent-Iványi István volt diplomata, külpolitikai szakértő egyszerűen csak hagymázas nagyotmondásnak titulálta a kormányfő által megfogalmazott célkitűzést. Vadász Iván adószakértő szerint pedig lehetetlen egy az egyben átültetni a magyar jog- és adórendszer alapján járó családtámogatásokat egy másik ország területére.
Orbán Viktor Tusványoson a múlt szombaton kifejtette: a szakpolitikai akciótervek már nem elegendőek, hiszen „világrendszerváltás” van, vagyis szükséges egy „magyar nagystratégia”. E magyar nagystratégia alapja a konnektivitás, amelyben nem engedjük magunkat bezárni a most kialakuló nyugati és keleti világgazdaság egyikébe sem, mert mindkettőben ott kell lenni, emellett Magyarország nem száll be a Kelet elleni háborúba, valamint a technikai és kereskedelmi blokkosodásba sem. A miniszterelnök leszögezte, a stratégiában ugyanilyen fontos elv a gazdasági alapokon nyugvó szuverenitásvédelem is. A nagy stratégiának azonban – tette hozzá – nem szabad Kis-Magyarországból kiindulnia, a világban élő összes magyart magába kell foglalnia. Azt ígérte, hogy belátható időn belül az összes, magyaroknak járó támogatást, például a családtámogatást kiterjesztik a magyarok lakta területekre az országhatárokon kívül is. Hozzátette ugyanakkor, hogy e most meglévő magyar nagystratégia még „nyers és sprőd”, azaz nem emészthető és nem közérthető, kell még jó fél év, hogy ebbe az állapotba kerüljön. Nos, a sprődség még érezhető e mostani bejelentésen is.
Szent-Iványi István egykori diplomata szerint a magyar miniszterelnök által bejelentett célkitűzés bizonyosan felkelti a figyelmet a szomszédos országokban, s többségük nyilvánvalóan homlokráncolással fogadja a felvetést, hiszen az a nemzeti szuverenitás kérdését veti fel, amire egyébként a magyar kormány, ha róla van szó, igencsak kényes. Mások érzékenysége, úgy tűnik, kevésbé zavarja. Ugyanakkor a családtámogatások kiterjesztésével a határon túl élő magyarok kedvezőbb helyzetbe kerülhetnek, mint más helyi nemzetiségűek. Ennek ellenére úgy véli, hogy a bejelentés diplomáciai vihart várhatóan nem okoz. Talán csak Ukrajnában fogadhatják a kezdeményezést nehezebben, hiszen a velük való viszonyt tovább roncsolta Orbán Viktor magyar miniszterelnök július elején tett kijevi látogatása, amelynek során elfelejtette Zelenszkij elnökkel közölni, hogy azután rögvest Moszkvába utazik.
Az egykori diplomata és EP-képviselő a véleményét arra alapozza, hogy a magyar oktatási intézményt választók eleve kapnak támogatást a magyar államtól, és ezt lényegében már minden környező országban elfogadták. Szent-Iványi István e ponton a Szülőföldön programra céloz, amelynek értelmében a korábbi évi 22 ezer 400 forintról 2023-ban százezer forintra emelkedett a külhoni magyar gyerekek oktatási-nevelési támogatása. Így azoknak az erdélyi, felvidéki, vajdasági, kárpátaljai, horvátországi és muravidéki bölcsődéseknek, óvodásoknak, általános és középiskolás diákoknak, valamint főiskolai és egyetemi hallgatóknak jár a támogatás, akik az adott tanévben szülőföldjükön magyar nyelvű oktatásban, illetve nevelésben vesznek részt. Ennek keretében mintegy 220 ezer gyermek és fiatal részesül évente támogatásban. Szent-Iványi István szerint a szombaton bejelentett célkitűzés is ehhez hasonló megoldás lehet, merthogy a családtámogatás a külhoni magyarok számára bizonyosan nem lehet ugyanolyan, mint idehaza:
– Ha a magyar állam a családtámogatást nem abban a formában adja a határon túli magyarságnak, mint idehaza – márpedig bizonyosan nem tudja ilyen formában adni –, furcsa helyzet állhat elő. Magyarországon ugyanis 2008 óta nem emelkedett a családi pótlék összege – hívta fel a figyelmet Szent-Iványi István. Valóban, eddig meglehetősen visszafogottan reagáltak a szomszédos országok politikusai – hogy politikai okokból-e vagy azért, mert maguk is értetlenül állnak az elképzelés előtt, azt nem tudni. Marcel Ciolacu román miniszterelnök még újságírói érdeklődésre sem volt hajlandó kommentálni magyar kollégája mondatait, de azt jelezte, Orbán korábban arról biztosította , hogy a magyar uniós elnökség mindent megtesz annak érdekében, hogy Romániának a schengeni övezethez való csatlakozását elősegítse. Szent-Iványi István szerint épp ezért nem is fognak vehemensen reagálni.
A volt diplomata számára inkább az a kérdés, hogy valóban van-e erre pénze Magyarországnak, amikor például a kórházak klimatizálására nincs forrás, és számára az sem világos, hogy mennyire fenntartható a magyar családtámogatási rendszer az ország jelenlegi pénzügyi-gazdasági helyzetében. Érdemes megjegyezni azt is, hogy Orbán Viktor céldátumot nem jelölt meg a beszédében.
Felvetettük, hogy vajon a magyarországi bankoknak érdekükben állna-e ebben a családtámogatási formában hitelezni a határon túl élők lakásvásárlását, ha például a CSOK (Családi Otthonteremtési Kedvezmény) kiterjesztéséről beszélünk. Szent-Iványi szerint a bankok csak akkor szállnának be, ha a magyar kormány kifizeti ezt, és számukra nincs benne kockázat. – Elvégre, hogyan is tudnák felmérni, hogy az igénybe vevők rendelkeznek-e azzal a képességgel, hogy vissza is tudják majd fizetni a kedvezményesen folyósított hitelt? – kérdezett vissza. Mint mondta, korábban is előfordult, hogy Orbán Viktor nagyot mondott. Emlékeztetett rá, hogy annak idején „bedobta" például, hogy a három gyermeket nevelő anyák is mentesülnek az adófizetés alól, de ebből nem lett semmi. Vagyis: ez is a hagymázas nagyotmondás kategóriájába tartozó kijelentés volt.
Adószakértő: Lehetetlen egy az egyben átültetni
Vadász Iván adószakértő a miniszterelnök bejelentése apropóján arra hívta fel a figyelmet, hogy a családi adókedvezmény alapja a személyi jövedelemadó, vagyis csak a magyarországi adófizetők részesülhetnek benne. Ebből következően az nem ültethető át egy másik ország adórendszerére. Támogatni persze más módon is lehet a családokat, de ha a külhoni magyar családokat szeretnék támogatni, akkor ezt a jelenlegitől eltérő formában kell megtenni.
Mint mondta, a gyermekszületés ösztönzése sem önmagában álló kihívás, ezt jelzik a magyarországi tapasztalatok is, mivel ehhez feltételek is szükségesek. Sokkal inkább bölcsődei és óvodai férőhelyekre van szükség. Emellett a Munka törvénykönyvét úgy kellene átalakítani, hogy az édesanyák és az apák is dolgozni tudjanak a gyermeknevelés mellett, ezek az intézkedések pedig elmaradtak Magyarországon. Sőt, szerinte a gyermeknevelés melletti munkavégzéshez kellene igazítani a teljes munkajog-rendszert, miközben a munkaadóknál is szemléletváltásra volna szükség. Úgy látja, ez legalább tízéves távlatot átfogó intézkedés lenne.
– Pénzt könnyű osztani, de egy másik országban a magyar kormánynak nincs ráhatása az ösztönző feltételekre – jelentette ki Vadász Iván. Felhívta a figyelmet továbbá arra, hogy azok a magyarok sem tudnak igénybe egyes családtámogatási formákat, akik nem rendelkeznek ehhez megfelelő jövedelemmel. Kérdés az is, hogy miként lehetne a CSOK-ot vagy éppen a babaváró hitelt kiterjeszteni a határon túli magyarok részére. Olyan problémákra kellene választ adni, minthogy egy magyar bank miként ellenőrizné a jogosultságot, ha egy jövedelemigazolást nem magyarul, hanem egy másik nyelven állítana ki a munkáltató.
Kende Tamás nemzetközi jogász is arra hívja föl a figyelmet, hogy a nemzetközi jog nem korlátozza az államokat abban, hogy külföldön élő állampolgáraikat például anyagilag segítsék. Ugyanakkor a lakóhely állama is jogosult arra, hogy ezt tiltsa, korlátozza vagy megadóztassa. Az is lehetséges, hogy a lakóhely állama valamilyen regisztrációhoz kösse, vagy akár valamilyen módon megbélyegezze, listába vegye, netán külföldi ügynöknek minősítse a külföldi támogatást igénybe vevő kettős állampolgárokat, így a határon túli magyarokat is.
Mélyponton a születések száma
Érdemes arra is felhívni a figyelmet, hogy a KSH adatai szerint májusban 6284 gyermek született és 9501 ember halt meg. 2023 májusához viszonyítva a születések száma 11, a halálozásoké 6,2 százalékkal csökkent, míg a házasságkötéseké 1,2 százalékkal nőtt az előzetes adatok szerint – közölte a KSH. Pontos számokra bontva ez azt jelenti, hogy 2024. májusában 760 újszülöttel kevesebb született, mint 2023 májusában, és 628-cal kevesebb, ember halt meg, mint egy évvel korábban. A természetes fogyás a 2023. májusi 3085-tel szemben 3217 ember volt. Ez egyébként a valaha volt negyedik legalacsonyabb havi születésszám, és a három kisebb adat közül kettő februári volt, amikor hárommal vagy kettővel kevesebb nap van. 31 napos hónapban ennyire kevés gyerek még soha nem született, lakosságarányosan pedig az ezer főre jutó 7,7 születés soha nem látott mélypontot jelent.
Az mindenesetre tény, hogy a kormány valóban sokat tesz a születésszám növeléséért, de – mint az adatokból látszik, s ahogy arra Vadász Iván is rámutatott – valószínűleg nem olyan eszközöket használ, amelyek célravezetők lennének. Ugyanakkor, miközben garmadával önti a pénzt a rendszerbe, mindezt úgy teszi, hogy azzal az alul lévőket egyáltalán nem segíti, sőt egyenesen lemond róluk. Erről a fajta érzéktelenségről árulkodott 2022-ben a szociális törvény módosítása is,amelynek értelmében a rászorulók csak végső esetben számíthatnak az állami szociális ellátásra – előbb a családtagoknak, az önkormányzatnak és a karitatív szervezeteknek kell segítséget nyújtaniuk. Bass László szociológus, gyermekszegénység-kutató ennek kapcsán a Magyar Hangnak korábban rámutatott arra, hogy az Orbán-kabinet lényegében úgy döntött, hogy innentől kezdve mindenki csak magára számíthat, mivel nem éri meg zsákszámra önteni a pénzt „alulra”, ahol csak felélik a támogatást. Ahova a transzfereket irányítani kell, az a társadalmi struktúra teteje és közepe – ez azonban nem keresztényi, hanem szélsőségesen liberális gondolkodásmód, tette hozzá. Úgy véli, a törvény átírása egyébként ideológiai állásfoglalás is. „Régi elméleti vita, hogy a társadalmi problémák oka egy igazságtalan társadalomszerkezet, vagy pedig csak az egyénen múlik, hogyan boldogul az életben. Mindkét tényező hat az ember sorsára, de mégis fontos eldöntenünk, hogy a közösségnek – az államnak – mekkora a felelőssége például a társadalmi egyenlőtlenségek, a szegénység kialakulásában. A szegénység csökkentését nem a segélyek fogják megoldani, de az mégiscsak állami felelősség, hogy ne engedjük meg, hogy gyerekek éhezzenek, családok fagyjanak meg Magyarországon. A segélyek csökkenését, a hozzáférés megnehezítését azzal indokolják, hogy ma mindenki képes eltartani magát. Hiába mondja ki az alaptörvény: „Magyarország arra törekszik, hogy minden állampolgárának szociális biztonságot nyújtson”. Az állami védőháló megszűnt, illetve most vagdossák szét az utolsó szemeit – jelentette ki Bass László.
Kérdés tehát az is, hogy a családtámogatás kiterjesztése – legalábbis elméleti szinten – valamennyi határon kívül élő magyarra vonatkozna-e, vagy csak a kiváltságosokra, ahogyan Magyarországon is, miként ugyanúgy kérdés az, hogy ha igen, akkor ezt milyen eszközökkel érné el a magyar állam. Ugyanakkor az sem mellékes tény, hogy – ahogy az ma a Magyar Gyermekétkeztetési Alapítvány honlapján szerepel – „ma Magyarországon közel 400 ezer olyan gyermek él, akik csak az óvodában vagy az iskolában jutnak megfelelő táplálékhoz. Hétvégeken és a hosszabb iskolai szünetekben, vagy a betegségek miatt otthon töltött idő alatt nem jutnak friss zöldséghez, húshoz. A megfelelő tápanyag hiánya akár súlyos hiánybetegségekhez is vezethet, ezért a gyerekek nemcsak fizikálisan nem fejlődnek megfelelően, hanem az iskolában is hátrányba kerülhetnek a fáradtság és az éhezés miatti koncentrációs problémák miatt” – vagyis Kis-Magyarországon is bőven vannak megoldandó családtámogatási feladatok.
