A nemek közötti egyenlőtlenség nagyon mélyen gyökerezik a társadalomban, ami gyakran lehetetlenné teszi a változást – mondta a Budai Hangnak Polgár Judit, sakkolimpiai bajnok, a sakktörténet legjobb női játékosa, az ENSZ esélyegyenlőségi jószolgálati nagykövete, aki szerint a jelentéktelennek tűnő szavak is számottevően befolyásolják a fejlődést, és így puszta jóindulatból is el lehet venni egy kislány önbizalmát. Polgár Judittal, aki Budán él férjével és gyermekeivel, a változóban lévő sakkról, a kilenc óra alatt verhetetlenné vált mesterséges intelligenciáról és a háború hatásairól beszélgettünk, de kiderült az is, hogy mi tartotta itthon.
– A 2020 októberében bemutatott A vezércsel című sorozat világsikere hirtelen a sakkra irányította a figyelmet, hetekig minden a megnyitásokról, gyalogáldozatról és stratégiákról szólt. Másfél év távlatából hogyan látja, használt a sportágnak a váratlanul jött szenzáció?
– A járványnak nagy szerepe volt A vezércsel sikerében, bezárt a világ, mindenki otthon ült, és a sorozatok jelentették a menekülést a négy fal közül. De a produkció a pandémiától függetlenül is nagy hatással volt a közönségre és a sakkra egyaránt. Legutóbb fél évszázada mozgatta meg a sportág ennyire a világot, de annak akkor politikai felhangja is volt. Az 1972-es világbajnokság döntőjét, a címvédő orosz Borisz Szpasszkij és az amerikai Bobby Fischer mérkőzését, a hidegháborús feszültség tette érdekessé a nagyközönség számára. A vezércsel politikától mentesen irányította rá a figyelmet a sakkra, és a készítők szerencsére profi n közelítettek a témához, nemcsak a történetet és a látványt, de a játék részleteit is nagy odafigyeléssel dolgozták ki. Tanácsadóként mások mellett Garri Kaszparov és csapata is dolgozott a produkción, így a játszmák és a versenyszituációk is szinte tökéletesen hitelesre sikeredtek. A sorozat láttán rengetegen kaptak kedvet a sakkhoz, több ismerősöm ült újra vagy életében először a táblához, és ez nem csak az én környezetemben volt így, az üzletek világszerte kifogytak a sakk-készletekből, amire korábban nem nagyon láttunk példát.
– A járvány másként is hatással volt a sportra: a karantén időszakban az online térbe költözött a sakk. Mennyit változtatott ez a játékon?
– A sportág állandóan formálódik. Jelentős változások kezdődtek meg már a járvány előtti években is, a vírus csupán felgyorsította ezeket a folyamatokat. Az online tér a pandémiát megelőzően is igen aktív volt, a népszerű platformokon akár több százmillió ember is játszott, és még az élversenyzők is megfordultak ezeken a felületeken, persze inkább csak kikapcsolódás vagy szórakozás céljából. Ezen fordított nagyot a járvány, hiszen a karantén ideje alatt, más lehetőség híján, a profi versenyek is online zajlottak. A regnáló világbajnok, a norvég Magnus Carlsen és az érdekeltségébe tartozó Play Magnus cégcsoport sokat tett azért, hogy a sportág túlélje ezt az időszakot. Elindítottak egy világklasszis sorozatot, a Champions Chess Tourt, ahol a legjobbak a saját otthonukban ülhettek a tábla elé.
– Ebben a felállásban nem lehetett könnyű ellenőrizni a játék tisztaságát.
– Ez bizalmi kérdés. A csalást sosem lehet kizárni, de a legmagasabb szinten már talán kevésbé számíthatunk a tisztátalan eszközök használatára. Idén egyébként annyit változtattak a verseny menetén, hogy ugyan továbbra is online folynak a játszmák, a versenyzők már nem otthonról, hanem közös helyszínen összegyűlve mérkőznek meg, ahogy az az e-sportágak esetében bevett szokás. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a játékosok egy stúdióban ülnek egymással szemben, de nem a sakktábla van kettejük között, hanem egy-egy képernyő. Azt hiszem, ez a formátum a járványt követően is meghatározó marad.
– A személyesség hiánya nem veszélyezteti a sport lényegét?
– A technológiai fejlődés elkerülhetetlenül befolyásolja a sakkot is. Mint a fényképészet esetében: amíg korábban filmre dolgoztak, ma bárki készíthet digitális képet a telefonjával, és különféle programokkal szerkesztheti a fotót. A sakkozók immár adatbázisokkal, elemző programokkal dolgoznak, így nem elvárás, hogy a versenyző minden lehetséges kombinációt és stratégiát fejben tartson, elég, ha tudja, hogy a technológia segítségével merre kutasson tovább. Hasonlíthatjuk akár a kútfúráshoz is: meg kell találnunk azt a pontot, ahol vízre bukkanhatunk. Az eszközök rendelkezésünkre állnak, a helyszínt és a mélységet azonban mi határozzuk meg.
– A mesterséges intelligencia megjelenése milyen hatással van a sakkra?
– Az AlphaZero nevű program kilenc óra alatt lett a semmiből a világ legjobb játékosa. Csak a szabályokat táplálták be, és az algoritmus saját magával több százmillió partit lejátszva legyőzhetetlenné vált. Eközben olyan stratégiákat alakított ki, amelyekből az élsakkozók is tanulhatnak. Ennek egyértelmű jeleit láthattuk már például a világbajnok Magnus Carlsen részéről, akinek számos olyan partija volt az elmúlt években, amelyekben az AlphaZero által használt több minta is felbukkant. Az algoritmus megváltoztatta a játékosok gondolkodásmódját és játékstílusát is, a lényeg azonban változatlan maradt, mintha egy klasszikus színdarabot egészen új formában adnának elő: a történet ugyanaz, a megvalósítás mégis egészen más.
– Az Ukrajnában zajló háború a sport világát sem hagyja érintetlenül, az agresszió nyomán az orosz versenyzőket sorra eltiltják, ami a sakkban különösen látványos, hiszen hagyományosan az egyik legerősebb nemzetről van szó, és a Nemzetközi Sakkszövetséget (FIDE) is huszonhét éve irányítják orosz vezetők. Milyen következményei lehetnek a szankcióknak?
– Az egész világra hatással van a háború, amiből a sakk sem maradhat ki. A szankciók gyakorlati következménye, hogy az orosz csapat valószínűleg nem szerepelhet majd az olimpián, ami komoly érvágás, hiszen éremesélyes együttesről van szó. A sportolók egyénileg elindulhatnának a versenyeken a FIDE zászlaja alatt, de a világ annyira befeszült, hogy az események szervezőinek semmi kedve orosz játékosokat meghívni. Ennek eredménye már most jól látszik, egyre kevesebb orosz kommentátor és sportoló tűnik fel a rendezvényeken: bár legkevésbé sem tehetnek a háborúról, a jelenlétük sokak számára kellemetlenné vált. És van olyan sportoló, a korábban a lehetséges világbajnoki kihívók között emlegetett Szergej Karjakin, akit a háború nyílt támogatása miatt tiltotta el a FIDE etikai bizottsága. Egyelőre megjósolhatatlan, hogy mi vár ránk, feltehetően sok olyan káros hatással találkozunk majd a jövőben, amelyre most még nem is gondolunk. Hosszú idő lesz, amíg a sakk kiheveri a háborút.
– Pályafutása során már a puszta jelenlétével a nemek közötti egyenlőséget képviselte, hiszen a férfiak mezőnyében versenyzett, és visszavonulása után is hangsúlyos maradt ez a szempont: az ENSZ esélyegyenlőségi jószolgálati nagyköveteként küzd a női egyenjogúságért. Mit tapasztal, változott a kérdés megítélése az elmúlt évtizedekben?
– Összetett problémáról van szó, de az jól látszik, hogy az egyenlőtlenség nagyon mélyen gyökerezik a társadalmakban, ami gyakran lehetetlenné teszi a változást. Én a szüleim folyamatos biztatása mellett nőttem fel, sosem éreztem azt, hogy lányként kevesebbet érnék, ami hosszú távon határozta meg az életemet, a sportolói pályafutásomat és a gondolkodásmódomat egyaránt. Sokaknak azonban nem adatik meg ez a bánásmód, a családi háttér, a közösség vagy a sportolói közeg nem mindig a megfelelő módon befolyásolja a lányok életét. Ennek ellenére a helyzet általánosságban javult valamelyest, de még nagyon sok tennivalónk van ezen a téren.
– Mit tart a legnagyobb problémának?
– Sokszor puszta jóindulatból különböztetik meg hátrányosan a lányokat. Az edzők például egy-egy tehetséges kisgyerek láttán a fiúkat Magnus Carlsen legyőzésével motiválják, míg a lányokat a női világbajnoki címmel. Elsőre talán nem tűnik drámainak a különbség, de ha a mélyére tekintünk, akkor ez a differencia olyan, mintha a kislányt azzal biztatnák, hogy akár még az egyetemet is elvégezheti, miközben a fiúnak a Nobel-díjat ígérik. Vagyis már 7-8 évesen kijelölik számukra a lehetséges korlátokat, meghatározva, hogy mennyire bízhatnak magukban, és miről álmodhatnak. Hiába fordulunk szeretettel a gyerekek felé, ha azokat a mintákat közvetítjük, amelyek azonnal hátrébb sorolják a lányokat, nagyon sokat árthatunk. A jelentéktelennek tűnő szavak és gesztusok is nagyban befolyásolják a fejlődést, hiszen a környezet visszajelzései határozzák meg, hogy a gyerekek miként akarnak megfelelni az elvárásoknak felnőttként. A biztatás értéke felbecsülhetetlen, mert mindannyian a dicséret felé haladunk az életben. Mint a színészek számára a taps, ami nélkül nehéz jól teljesíteni, és a nőket ritkán tapsolják meg, sokkal ritkábban, mint a férfiakat. Ezért sokkal nagyobb erőfeszítésre van szükségük, ha motiváltak akarnak maradni.
– Magyarország korábban a sakksport meghatározó szereplője volt, most Rapport Richárd személyében újra lehet világbajnoki kihívónk, de mögötte nem nagyon találunk kiemelkedő versenyzőt. Hogyan ítéli meg a sportág hazai állapotát?
– A sakksport évszázados történelmében Magyarországnak mindig is voltak éljátékosai. A hagyományaink pedig nagy elvárást is jelentenek, amelynek a mai versenyzők nem mindig tudnak megfelelni. Az én generációm férfi - és női vonalon is kiemelkedően erős volt, utánunk jött egy kisebb visszaesés, de Rapport Richárd fantasztikus sikere ismét jelzi a világnak, hogy a magyar sakkozókkal számolni kell. Persze ő sem a semmiből jött, 15 éve ott van a mezőnyben, és rendkívül kemény munkával jutott el a világbajnokjelöltek versenyére. Nagyon tehetséges, sokra hivatott versenyző, aki még fényesebb sikereket arathatna megfelelő támogatás esetén. Jelenleg nincs más hozzá mérhető sakkozó itthon.
– Nővéreivel pályafutásuk során bejárták a világot, Zsuzsa és Zsófi a külföldre költözött, ön Budapesten maradt. Nem vágyott máshol élni?
– Kiskoromtól kezdve utazom. Magántanulóként nem jártam iskolába, csak félévente vizsgáztam, így hiányoztak azok a gyökerek, amelyek általában helyhez kötik a gyerekeket. Számomra ez az életmód volt a természetes, mindig is világpolgárnak tartottam magam, és ezt a mentalitást igyekszem átadni a saját gyerekeimnek is. Fontos nyelveket tanulni, világot látni és megismerni más kultúrákat, mert csak így döbbenhetünk rá, hogy az emberek mindenhol ugyanarra vágynak, ugyanúgy működnek, és ugyanúgy megvannak a saját problémáik. A rengeteg utazás miatt sosem volt kérdés, hogy külföldön vagy Magyarországon élek, az utóbbi időben pedig gyakorlatilag a számítógépemben élek, így mindegy, hogy éppen hol tartózkodom. Budapest ugyanakkor a világ egyik legszebb városa, ezzel senki sem merne vitába szállni, és nem véletlen, hogy itt maradtam. A nővéreimet a szerelem vitte el külföldre, engem a szerelem tartott itthon.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/21. számában, annak is a Budai Hang mellékletében jelent meg május 20-án.
