Két – a történelem mély bugyrait is megjáró – szociáldemokrata népbíró utóélete a mából nézve is tanulságos.
Időgép
Hogyan alakult át a tóparti élet és építészet a reformkortól a Kádár-korszak végéig? Mi az a három tényező, amely a Balaton eltömegesedéséhez, környezeti túlterheléséhez vezetett?
A maihoz hasonló politikai ingadozásra a magyar múltban bőséggel találunk példát.
Magyarországon volt egy egészen rövid időszak, amikor a népi vármegyékben nem méltóságos urak, hanem főispán elvtársak irányítottak.
Négy évtizede helyezték el a Budai Várban, a Hunyadi udvaron a Csikóst. Egy kép anatómiája.
Fél évszázada robbant ki minden idők legnagyobb politikai botránya, a Watergate-ügy.
Valuch Tibor történész szerint illuzórikus lett volna azt várnia az állampártnak a KISZ-től, főleg a 80-as években, hogy a fiatalságból egységes „szocialista embertípust” formáljon.
Diplomata, nyelvész, régiségbúvár, botanikus. Ötszáz éve született Ogier Ghiselin de Busbecq, aki több ponton is szemtanúja, résztvevője volt a magyar történelem egyik legizgalmasabb időszakának.
A Balatoni mindentudó egy ma már ismeretlen arcát mutatja be a magyar tengernek, ami épp ezért lehetőséget ad arra, hogy összehasonlítsuk hat évtizeddel ezelőtti állapotát a jelenlegivel.
Volt másodhegedűs, karmester, szerzett zenét, vezette a Budapesti Filharmonikusokat. Sámy Zoltánra ma mégis kizárólag úgy emlékezünk, mint az operaház rossz emlékű nyilas igazgatójára és a nyilas indulók szerzőjére
Épp hetvenöt évvel ezelőtt, 1947. június 5-én vázolta fel Európa újjáépítésére kidolgozott tervét George Marshall amerikai külügyminiszter a Harvard Egyetem aulájában tartott beszédében.
Péter János csupán néhány év különbséggel volt református püspök és kommunista külügyminiszter. Az egykori lelkész-politikus rejtélye azóta megfejtetlen.
Ezelőtt 50 évvel, 1972. május 10-én Kádár János meglepő kéréssel fordult az MSZMP vezetőségéhez: helyezzék nyugdíjba, válasszanak helyette mást a párt élére.
Elfeledkezünk a bennünk élő hiedelmekről, képzetekről. Beszélünk nemváltásról, transzneműekről, androgünitásról, de sajnos csak a kérdés praktikus oldalával foglalkozunk.
Itthon 500 kútoszlop volt, amikor Ausztriában már 40 ezer, a bogárhátúhoz pedig a Merkuron keresztül lehetett hozzájutni, persze nem kevés türelem és szerencse is kellett hozzá.