– Az utasbiztonságból nem engedünk – írta Lázár János építési és közlekedési miniszter a Facebookon, miután a kiáramló gőztől több utas égési sérülést szenvedett egy motorvonaton Hodásznál, hétfőn. A tárcavezető igyekezete dicséretes, csak a sorrenddel van baj: ígérhetett volna biztonságot akár a baleset előtt is. A hat sérült ugyanis éppen azt jelzi, hogy talán túl sokat engedtek már az utasbiztonságból.
Vonaton utazni már-már erkölcsi kötelességnek tűnik, főleg ha az autót és/vagy a repülőt váltjuk ki vele. De persze nemcsak a klímaválság árnyékában éri meg a kötöttpályás közlekedést választani, ideális esetben egy nagyváros környezetében sokkal egyszerűbb és kényelmesebb is, mint a zsúfolt közutakra hagyatkozni. Ahogy azt Vitézy Dávid, a Budapesti Közlekedési Központ, majd a Budapesti Fejlesztési Központ utóbb kegyvesztetté vált vezetője mantrázza évek óta: a kötöttpálya a jövő. A magyar különutas fineszt azonban nem verheti át a nyugati balliberális zöldek ármánykodása: mi autózunk, ha beledöglünk is. Aki pedig most mégis vonatra száll, az egyre nagyobb eséllyel „bele is döglik”.
A MÁV egyértelműen elengedte az európai értelemben vett vasúti közlekedés koncepcióját. Vannak sínek szerte az országban, azon néha feltűnik valamilyen jármű, de ezen túl nem szerencsés biztos kijelentéseket tenni. Vagy jön valami, vagy nem; vagy elér a célig, vagy leszakad a felső vezeték, és az utasoknak az erdőn keresztül kell folytatniuk vidám túrájukat; vagy megússzuk sérülés nélkül, vagy összeéget bennünket a felforrt hűtővíz. És mielőtt azt gondolnánk, hogy elszigetelt esetekről van szó, a probléma rendszerszintű. Ahogy a már idézett Vitézy Dávid fogalmazott egy interjúban: a magyarországi vasúti járműpark helyzete drámai.
Nem panaszkodhatunk persze a kormányzati akaratra: Mészáros Lőrinc és a Kínai Kommunista Párt gigaüzlete, a Belgrád-Budapest-vasútvonal épül-szépül, és fizethetjük majd hétszáz évig a kamatot; a kisvasút is működik, Lázár János is kapott egy vonatértékű villamost magának, és a Stadler-szerelvények ára is a legjobb helyre ment. Ezek fényében valóban bagatell, hogy az építési és közlekedési miniszter elmeszelt több vasúti projektet, különös tekintettel a főváros környéki fejlesztésekre.
Bevezették ugyanakkor a vármegye- és országos bérleteket, ami sok utazó pénztárcájára lehet jótékony hatással, közlekedni azonban egyre nehezebb, ráadásul az új bérletkonstrukciók súlyos veszteséget okozhatnak a már amúgy is katasztrofális állapotban lévő MÁV-nak (és Volánnak), ami a szolgáltatás színvonalának további esését vetíti előre (ha ez egyáltalán lehetséges). A helyzet ismerős, hiszen ezt láttuk a rezsicsökkentés és a választás előtt kiszórt ezermilliárdok esetében is: a közönség megkapta a kedvezményeket, és mire kiderül, hogy azokkal sokkal rosszabbul járt, már késő. Ez a vonat rég elment.
