Mostanában mintha kezdene divattá válni, hogy egyesek figyelmen kívül hagyják a bírósági ítéleteket Magyarországon, mintha nem is lennének. A napokban a TV2 kapcsán derült ki, hogy hiába a jogerős ítélet, a csatornára végrehajtót kellett küldeni, mert nem volt hajlandó közzétenni egy helyreigazítást. Szomorú képet fest ez az igazságszolgáltatás tekintélyéről.
Még szomorúbb, hogy úgy tűnik, a TV2-nek volt honnan merítenie: akár a magyar államigazgatást is tekintheti példaképének. Kedden ugyanis ítélet született – ismét – a Déli Körvasút beruházás ügyében, és a bíróság ismét megsemmisítette az Érdi Járási Hivatal által kiadott környezetvédelmi engedélyt. Mint kiderült, azért, mert a hatóság egyszerűen nem hajtotta végre azokat a változtatásokat, amit az előző bírósági ítélet tőle megkövetelt.
Egyelőre nem lehet tudni, milyen hadműveletre készül a kormányzat a Déli Körvasúttal kapcsolatban – a beruházás gazdája ma már az Építési és Beruházási Minisztérium – az újbudai lakosokkal vívott állóháborúban. Lehet, hogy oka volt annak, hogy a beruházást korábban gondozó Budapest Fejlesztési Központ ennyire nem fordított figyelmet a bíróság rendelkezéseire – persze ez sem elfogadható, és nem is elegáns.
De az is lehet, hogy egyszerűen úgy gondolták: átcsúszik ez így is. Vagyis nem csinálták meg a házi feladatot. Pedig a bíróság keddi indoklásából is nyilvánvaló volt: még csak nem is a beruházás tartalmáról, hanem formai kérdésekről volt szó. Egyszerűen szólva arról, hogy az engedély kiadásához a beruházó válaszoljon meg bizonyos kérdéseket: adjon számot arról, hogy mit, miért és hogyan csinál. Például arról, hogy végzett-e alternatívavizsgálatot, és milyen eredménnyel. Az újbudai civilek kitartó követelése volt, hogy egy ekkora beruházás előtt alaposan vizsgálják meg: vajon az-e az egyetlen lehetséges megoldás, hogy a budai belváros sűrűn lakott területeire terelik a Magyarországon átmenő teherforgalom egy jelentős részét.
Amit a bíróság hiányolt, tulajdonképpen nem más, mint amit az állami szervek és a kormányzat olyan kevéssé szívesen szokott megadni érdeklődő polgárainak: érvek és információk. Nagyon is elképzelhető, hogy az újbudai civilek okvetetlenkedése sok volt a beruházó államnak és hatóságainak, akik nem szoktak hozzá a polgárok kitartó érdeklődéséhez. Ahogy ahhoz sem, hogy nehéz kérdéseket kell megválaszolniuk.
És persze van valami szomorkás abban is, amikor egy bíró türelmesen magyarázza a magyar állam képviselőinek, hogy a bírósági ítéleteket végre kell hajtani.
