Némi hezitálás után döntésre jutott a Fidesz kommunikációs háttérhatalma: nemhogy nem hátrálnak ki a váratlanul erőteljes lakossági ellenállást kiváltó akkumulátorgyár-beruházások mögül, hanem offenzívába lendülve diszkreditálni igyekeznek az ellenzőket. A véleménydeformáló, valósághajlító kórus ismerős vezérmotívummal már rázendített a nótára. Vagyis: az ellenzéki pártok gerjesztik a tiltakozásokat, mégpedig vélhetőleg idegen érdekeket szolgálva. Hiszen az elektromos autóké, így az akkumulátorgyáraké a jövő, Magyarország pedig erős pozíciót szerezhet, ha ide tudja csábítani az ilyen beruházásokat.
Egyszerűbben szólva: akinek nem tetszik a kínai akkumulátorgyár, aki bedől a mindig akadékoskodó zöldek propagandájának, az hazaáruló, legalábbis idegen érdekeket szolgál. Az állítólag a nemzeti együttműködés rendszerét építő Fidesz számos jel szerint amúgy sem tekinti a nemzet részének az ellenzékét, s úgy látszik, a szemében az sem hazafi, aki érvelni próbál a döntéseivel szemben.
Miután az éles lakossági tiltakozás helyszíne Debrecen, ahol emberemlékezet óta nem terem babér a Fidesz riválisainak, elég életszerűtlen azt feltételezni, hogy az ott élők valamifajta ellenzéki ármány áldozatai lennének. Talán az is gerjesztette a felháborodást, hogy a hatalom szokás szerint erőből, az érintett lakosok feje fölött, mást ne mondjak: konzultáció nélkül vágott bele a nagy akkumulátorprojektbe. Mintha a kínai tulajdonosokról érkező zavaros hírek vagy a jogosnak látszó környezetvédelmi aggályok – amelyek ellen nem komoly érv, hogy mások is engedélyeztek már ilyen üzemet – nem szolgáltatnának elegendő okot a tiltakozásra. Más kérdés, hogy a Fidesz elszokott az ilyen éles reakciótól.
Zavarba ejtően ismerős, ahogy a hatalom ilyen-olyan rangú szolgái védelmükbe vették hazánk akkumulátorgyártó-nagyhatalommá változtatásának tervét. Mintha a vas és acél országát hirdetők minden ellenkezést félresöprő, a szkeptikusokat a haladás és a nép ellenségének bélyegzők bolsevik lendülete hajtaná a fideszes megmondóembereket. Kevésbé szélsőséges analógiával a neoliberális kánon kórusa, benne az akkori Fidesszel, csendesítette el hasonló módon a rendszerváltás környékén a kétkedőket, mondván, csak az azonnali és tömeges privatizáció, az ország kiárusítása, a teljes liberalizáció a járható út. Az eredmény ismert…
Most akár értelmes vitát is lehetne folytatni arról, hogy hol lehetnek a magyar gazdaság kitörési pontjai. Még csak azt sem mondom, hogy nincsenek megfontolandó érvek a kormány álláspontja mögött. De hazaárulónak tekinteni azt, aki nem feltétlenül az extrém környezeti terhelésű gigaberuházásokban, a multiknak nyakló nélkül adott kedvezményekben, a relatív olcsó magyar munkaerőt versenyelőnynek tekintő felfogásban látja a jövőt, beteg gondolkodás. És annyira elvakult, hogy felébreszti a gyanút: netán valamilyen idegen érdek, személyes előny mozgatja az akkumulátoripar hazai szerelmeseit.
