„Gondolhatunk Zuschlag Jánosra, Hagyó Miklósra, Simon Gáborra, a Sukoró-ügyekre, és folytathatnám a sort: ausztriai bankszéfek, svájci számlák, aranyrögök, deviza. Ez a mai baloldal sajnos.” Völner Pál tavasszal, a Parlamentben elmondott szavai ezek, és hát nem öregedtek túl jól, mivel „a Központi Nyomozó Főügyészség előtt folyamatban lévő nyomozásban megalapozott gyanú merült fel arra, hogy Völner Pál a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnökétől hosszabb időn keresztül, rendszeresen, alkalmanként 2-5 millió forintot kapott”.
Mikor ilyen típusú ügyek bukkannak fel – „gondolhatunk Mengyi Rolandra, Simonka Györgyre, Boldog Istvánra”, hogy máris politikai persziflázzsá alakítsuk Völner instant klasszikusát – a magam részéről mindig két dologra gondolok. Az egyik, hogy a megalapozott gyanú szerint „ezek ugyanazok”. A másik, hogy miért pont Völnert vették elő? Túlárazott beruházásokból, abszurd módon degeszre finanszírozott politikához közeli civilszervezetből pedig választókerültenként annyi van, mint égen a csillag, ezek pedig megalapozott gyanúnk szerint melegágyai az „alkalmanként adott összegeknek”. Feljelentések is születnek rendszerint, de aztán valahogy, valamiért mindig ellaposodnak ezek az ügyek. Sokszor pont az az ügyészség tűnik kerékkötőnek, amelyik most hetek óta tartó titkolózás után egyszer csak kibökte, hogy Völner Pál az a kormánytag, aki érintett abban a nyomozásban, amit a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar elnöke ellen folytat a hatóság.
Így aztán rendre be is indul a kremlinológiával vegyített tippverseny, hogy mégis mi vezetett oda, hogy már Polt Péter testülete is a képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kéri? Saját szakállra dolgozhatott? Beáldozható kishal csupán? Valami nagy fejlemény közeleg a Pegasus-ügyben és jobb leszedni az államtitkárt, aztán a kormányzati pozícióból egy lemondott, Facebook-oldalától is megfosztott, magyarul bukott politikusra mutogatni? Emlékezetes Varga Judit Igazságügy-miniszter szerint Völner Pál ad engedélyt arra, hogy kit hallgathatnak ma le Magyarországon. Ezt persze ne vegyük készpénznek, de hát legalább olyan aggasztó, ha egy korrupcióval gyanúsított államtitkárnak egy ilyen kényes kérdésben ekkora hatalma van, és az is, ha Varga Judit minden következmény nélkül egyszerűen Völnerre tudta kenni ezt az egészet.
De még ez is részletkérdés. A lényeg mégiscsak az, hogy akkor most egy rendszerhibával állunk szemben, vagy éppen hogy magát a rendszert látjuk működés közben? Mert lassan ott tartunk, hogy ezek a bizonyos „alkalmanként adott” összegek olyan gazdaságilag releváns tételeinek tűnnek a nemzeti együttműködés rendszerének, mint a késő kádárizmusban a hétvégi telkekre csavaronként és lécenként hazalopott gyárak. Ami persze jelen időben óriási mókának tűnt, de aztán persze nem lett túl jó vége.
