De hová tűnt a részeges kéményseprő?

De hová tűnt a részeges kéményseprő?

K. Varga Bence Repedések könyve című kötetének borítója

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Könnyen meglepetést okozhat az olvasónak K. Varga Bence első novelláskötete. Elsőkönyves szerzőtől nem feltétlenül várnánk hasonló hangot. A szatirikus jelleg persze a fiataloknál nem meglepő, de Vargánál ez szokatlan érettséggel, emberismerettel párosul. Több évtizednyi irodalmi pálya, illetve az elkerülhetetlen kiégés után várnánk hasonló rezignált, az élettel leszámolt alakokat. A Repedések könyvének hősei rég túl vannak mindenen, megnyugvás viszont nem jut számukra, továbbra is démonaikkal küzdenek. Mint az Elgazosul hőse, aki hiába nevelné végre békében unokáját, egyszer csak felbukkan a kertjében volt főnöke. A kezdeti nyájasságot hamar váltja a szokott leckéztetés, majd hiába szabadulna, egyre többen és többen árasztják el a régiek közül. Nincs menekvés, csak a teljes őrület marad hátra.

A többi elbeszélésben is jellemzően idősebb férfiakkal találkozunk, akik túl egy élet robotján döbbennek rá, hogy nem bírják tovább. Kénytelenek hát valami szörnyűséget elkövetni, hogy egyszer végre a maguk kezében tudják az irányítást? Úgy tűnik, ebben a világban nincs más mód kiszállni a mókuskerékből, csak ha az ember végleg leszámol a társadalmi kötöttségekkel, mindenféle korábbi illúzióval. Mindez sokszor mágikus körülményekkel párosul: a részeges kéményseprőt, Rezsőt az új igazgató fogadja, munkája végzése közben viszont egyszerűen eltűnik. Az igazán rémisztő viszont az lesz, mikor ezt követően váratlanul a település minden pontján őt kezdik látni. De hiába a felfokozott hangulat és a megannyi „Rezső-észlelés”, valahogy mégsem bírják a mindenki fantáziáját lázban tartó férfit elfogni. De hát mitől tartanak? Mit várnak még tőle?

A Repedések könyve szereplői többnyire szellemekkel viaskodnak, mind több fantommal veszik körül magukat, hogy aztán végül kénytelenek legyenek azoknak megadni magukat. Gyűlik bennük a harag, a frusztráció, de hiába gyürkőznek neki, hogy igenis meg tudják oldani: még a levágni próbált disznó is kifog rajtuk. Máskor a vasúti dolgozó riad arra, hogy a fél órásra tervezett alvás eltartott közel éjfélig. Mégsem következett be tragédia, a szerelvények valahogy a megfelelő vágányra kerültek. Vagy mégsem? Nem több az egész, mint a képzelet játéka? Az éjfélkor érkező, menetrenden kívüli vonatnál, melyről fürtökben lógnak az utasok, rémisztőbb látomást elképzelni is nehéz. Megoldást viszont nem kapunk, végleg ott ragadunk valóság és képzelet határán.

Hőseink kénytelenek rádöbbenni, hogy még amiben addig hasznosnak érezték magukat, az is semmivé foszlik. Hiába az egyre elkeseredettebb kapálás, a kert elgazosul. Hiába a ledolgozott élet, a főnök árnya visszatér, és lehetetlen neki megfelelni. Hiába a buszsofőri felelősség, a jármű is szinte maga repül egyik falutól a másikig. K. Varga Bence kötetét nemrég Margó-díjra jelölték, és az elbeszéléseket olvasva egyet is érthetünk a döntéssel. Figyelemre méltó bemutatkozás.

K. Varga Bence: Repedések könyve. Apokrif-Fiatal Írók Szövetsége. 2022, 3500 Ft.

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/40. számában jelent meg október 6-án.