Trianon-traumánkat nem érti a világ. Akik mégis értik (vagy egyáltalán érdekli őket), azok meg igen kevesen vannak. „Az ítélethirdetés megtörtént, és halálra szól. Kínos és gyalázatos halálra, amely kimondhatatlanul embertelenebb, mint amilyennel a középkor hordáit letörölték a népek táblájáról” – írta nem sokkal a döntés után Móra Ferenc. A tények kedvéért: a békeszerződés az ország területének 71,4 százalékát juttatta szomszédainknak; a döntéssel több mint 3 millió magyar került az új országhatár másik oldalára. Többségükben ők a 13 ezer négyzetkilométernyi kompakt székely tömbön túl jórészt a határ mentén, illetve (elsősorban Erdélyben, a Partiumban) a városokban éltek-élnek.
A béke közös kín, sem felejteni, sem feldolgozni nem tudjuk. Ehhez sok mindenre, elvárt bölcsességünkön kívül a területet nyert államoknak a nemzetiségek jogállását illető nagyvonalúságára is szükség lenne. Nekünk feltétlenül jót tenne, mert a nem múló fájdalom, a permanens gyász a maradék Kárpát-medencei magyarság állóképességét, ha úgy tetszik a jövőjét teheti kérdésessé. Az ország, a magyarság a Trianon óta eltelt száz év alatt nemcsak közigazgatásilag, de lelkileg, szellemileg is szétszakadt; egymás megértése egyre nehezebb, a külhoniak sokszor nem érzik otthon magukat Kis-Magyarországon, identitásuk-identitásunk összezavarodik.
Ha igaz, hogy a békeszerződés feldolgozatlanságával egyetlen más magyar történelmi esemény feldolgozatlansága sem vetekszik, akkor joggal furcsállhatjuk a tényt: Trianonról és következményeiről viszonylag kevés ismeretterjesztő és valóban színvonalas játékfilm készült Magyarországon. Forgattak apológiákat, válaszként tiltakoztak sokan, köztük a traumára érzéketlen magyarok is, de például komoly játékfilmet emlékeim szerint senki nem csinált. Rossz tapasztalatokon szárba szökkent előítéleteim azt súgták: a hetek óta plakátokon hirdetett, a Megafilm gyártásában készült Béke a nemzetek felett újabb siránkozós, áttűnéses-furulyaszós-temetős giccsel ajándékoz meg minket.
Tévedtem. Tősér Ádám filmjének alaperénye a korrektség. A napjainkban egyre divatosabb ideologikus megközelítést kerülve a hangsúlyt az ismeretterjesztésre helyező mozi az előzmények, a békeszerződés megkötésének kérdését vizsgálva nagyszámú történészgárdát vonultat fel – a teljesség igénye nélkül – Ablonczy Balázson, Hatos Pálon, L. Balogh Bénin, Pritz Pálon, Raffay Ernőn át két francia történészig (Catherine Horel és Paul Gradwohl). A gazdag archív anyaggal kiegészített, bizonyos pillanatokban színészekkel plasztikusabbá tett, jó ritmusú filmmel kapcsolatban két apró megjegyzésünk van. Érdemes lett volna jobban felhívni a figyelmet a történelmi Magyarország nemzetiségi viszonyaira, bizonyos pontokon pedig a Trianonról kevesebbet tudó közönség kedvéért (ők vannak többségben) részletesebb magyarázatot adni az események bizonyos fordulataira.
Béke – A nemzetek felett. Magyar dokumentum-játékfilm. Rendezte Tősér Ádám
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/47. számában jelent meg november 18-án.
