Talán valamikor 2016 elején lehetett, hogy Lezsák Sándor azzal az ötlettel keresett meg, tudnék-e neki segíteni, mert a Lakiteleki Népfőiskolán műfordítótábort szeretne indítani olyan fiataloknak, akik a szomszédok nyelvéből fordítanak. Nem kell magyaráznom, milyen jó gondolatnak tartottam ezt az elképzelést, hiszen már akkor is érezhető volt a hiány ezen a területen. A 80-as évek végének kis hazai reformkora idején érezhető volt érdeklődés Magyarországon a szomszédos közép-európai világ iránt. Egyértelmű volt: vagy együtt változik sorsunk, vagy semmiképpen. Figyeltünk minden jelre a környező országokból, reménykedve néztünk a Szolidaritás Varsója felé. Sok fiatal kereste föl a közép-európai témájú rendezvényeket a kulturális ellenállás műhelyeiben, gyakori volt ez a téma a független klubmozgalom fórumain. Népszerűek voltak akkoriban a cseh és lengyel könyvek meg filmek. Ez a hullám azonban évtizedek alatt elapadt. Szabadon lehetett már Nyugatra menni, akár tanulni is, erősebb lett így régi rossz hagyományunk, a szomszédok lebecsülése.
Nyelvek szerinti műhelyekben szerveztük a munkát Mészáros Andor (történész, bohemista) kollégámmal. Szerencsére sikerült hamar kialakítani a műhelyvezetők hozzáértő csapatát, többnyire a fiatal középnemzedékből, akiknek már volt kellő tapasztalata a műfordítás területén. Úgy terveztük, hogy a csoportmunkát egészítsék ki a közös „plenáris” foglalkozások alkalmai, amikor jeles irodalmárok, szerkesztők és fordítók beszéltek munkájukról. Azt a Németh Lászlót választottuk névadónak, aki már az 1930-as évek elején meghirdette a közép-európai népek megismerésének programját. Minden alkalommal előadás is elhangzik az író sokoldalú életművéről. Az első években több alkalommal meglátogatta a tábort az író Magda lánya, aki 2018-ban pódiumbeszélgetésen mesélt hosszabban édesapjáról, hogy miként kezdte el ő annak idején a „gályapadon” fordítói pályáját, amikor nem jelenhettek meg saját művei. Mekkora mulasztásunk, hogy nem szorgalmaztuk a közös közép-európai sorsról szóló Németh-esszék megjelentetését a szomszédok nyelvén!
Fordítani szomszéd nyelvekből, hozzájuk értve a csehet és a lengyelt mint történelmi szomszédokat, ez a tábor fő célkitűzése. Kitűnő szakértőket, irodalmárokat, jeles szakembereket sikerült megnyerni ehhez a munkához. A csapat évek óta alig változott, érdemes név szerint is említeni őket (cseh: Juhászné Hahn Zsuzsanna; horvát: Trubics Lilla; lengyel: Zsille Gábor; román: Vincze Ferenc; szerb: Urkom Alexander; szlovák: Garajszki Margit; ukrán: Lebovics Viktória). Az utóbbi években sikerült szlovéncsoportot is toborozni, ezt a műhelyt Mészáros Andor irányítja.
Ideális körülményeket biztosít mindehhez egy héten keresztül a Lakiteleki Népfőiskola, a résztvevők szállodai szállást és ellátást kapnak, s szabadon (vagyis belépődíjmentesen) élvezhetik a tanuszodát és a hozzá tartozó termálfürdőt. Negyven és hatvan között volt a résztvevők száma az elmúlt években. Nehezítette idén a helyzetet, hogy Ukrajnából most nem tudtak eljönni a kijevi Idegen Nyelvek Egyetemének és a beregszászi Rákóczi Ferenc Főiskola hallgatói. Egyébként szerencsénkre még a járványos években is rendre meg tudtuk tartani a tábort. Az elkészült fordításokból számos szöveg, vers és prózai alkotás megjelent már nyomtatásban. Nagyjából egy közös antológia is elkészült, megvalósításához azonban hiányzik néhány technikai föltétel. Elmondhatjuk, hogy évek alatt valóságos közép-európai szellemi találkozóhellyé vált a Németh László-tábor.
Az idei táborban Papp Endre, a Hitel főszerkesztője tartotta meg a mindenkori táborkezdéshez tartozó Németh László-előadást, új színekkel gazdagítva a résztvevők ismereteit az író pályájáról. Irodalomtörténeti előadásra Németh Zoltánt, a Varsói Egyetem tanárát kértük föl, akinek néhány évvel ezelőtt jelent meg angol nyelven tanulságos könyve a közép-európai posztmodernről. Alapos tájékoztatást kaptak a tábor résztvevői a posztmodern irodalom elméleti kérdéseiről, figyelemre érdemes konkrét művekkel illusztrálva a posztmodern jelenségét térségünkben. Egy másik napon kisebb kerekasztalvitára került sor Pálfalvi Lajos professzor (Pázmány Péter Katolikus Egyetem) és két műhelyvezetőnk (Garajszki Margit és Trubics Lilla) részvételével a közép-európai műfordítások néhány közös dilemmájáról (földrajzi nevek, történelmi fogalmak átültetése kapcsán). Mészáros Andor moderálta a beszélgetést, melyben messze kalandoztak a fordítói pálya kihívásaival kezdve és folytatva a konkrét fordítói tapasztalatok példáival.
Délelőttönként a nyelvi műhelyekben folyt a munka – a kiválasztott szövegek (nemcsak elbeszélések és versek, hanem esszék és publicisztika) fordításával. Egy-egy szövegrészt a kis csapat (esetenként 3–7 fő) minden tagja lefordított, és utána megvitatták, melyik a legjobb megoldás. A szlovéncsoport például egy politikai beszédet fordított, a horvát műhely pedig kéziratból Irvin Lukezic fiumei irodalomtörténész friss Petőfi-esszéjét. Az ukránosok a novemberi budapesti holodomormegemlékezésre a téma irodalmi földolgozásaiból választottak szövegeket. A műhelymunkában számos jeles szakember szokott segíteni, idén is eljött a horvátokhoz Stjepan Blazetin irodalomtörténész, műfordító a Pécsi Egyetemről, a szlovákokhoz és csehekhez Forgács Ildikó műfordító, a románokhoz Nagy Levente professzor, az ELTE Román Tanszékének vezetője, Sárossy Bence, a ljubljanai magyar intézet kulturális titkára. Alkalmanként látogató vendég is érkezik a táborba, idén Balogh Csaba pozsonyi magyar nagykövet tisztelte meg rövid jelenlétével a társaságot. Közös kulturális program is színesebbé szokta tenni a programot, idén a cseh filmművészet klasszikus alkotását, a Hrabal-szöveg alapján készült Sörgyári capricciót tekinthettük meg. A vidám befejezésre poharak mellett került sor, a szokásos borkóstolóval búcsúztunk egymástól.
A szakmai körökön, a magyar szlavisztika egyre gyérülő táborán és a szomszéd nyelvekből fordítókon kívül kevesen ismerik ezt a kezdeményezést. A média világában sem emlegették túl gyakran a Németh László-tábort, pedig hiánypótló munkát végez a közép-európai nyelvek és kultúrák közötti közvetítésben.
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/39. számában jelent meg szeptember 29-én.
