Alaposan átrendeződhetnek a parlamenti erőviszonyok Montenegróban, ahol már évek óta tart a politikai válság, amelyen sehogy sem sikerült úrrá lenni. Az elmúlt három esztendő így olyan fordulatokat produkált, amilyet Montenegróban három évtizedig nem látott senki – legfőképpen azért, mert a kommunista párt utódalakulata, a Szocialisták Demokratikus Pártja (DPS) folyamatosan a kezében tartotta a hatalmat. A jelek szerint azonban aligha fog most véget érni a vergődés a montenegrói politikai életben, ami nem sok jót ígér a várva várt európai uniós integráció szempontjából.
A montenegrói politikai káoszt persze nagyban befolyásolja a balkáni miniállam társadalmi megosztottsága, ami a politikai életben is leképeződik. Montenegróban a lakosság közel 30 százalékát a szerbek alkotják, akik túl azon, hogy döntő részük a szerb pártokat támogatja, elkötelezett követője a Szerb Pravoszláv Egyháznak (SPC), amely fontos szereplő volt az elmúlt időszakban. A 2020-ig regnáló DPS ugyanis a vallásszabadságról szóló törvénnyel hátrányos helyzetbe hozta az SPC-t, ami miatt erőteljes tiltakozásba kezdtek a szerbek. A tüntetések végre erőt adtak az ellenzéknek is, amely 2020 augusztusában együttes erővel ellenzékbe küldte az akkor már harmadik évtizede regnáló DPS-t. Ezután egy nagyon színes koalíció vette át az ország vezetését Zdravko Krivokapic vezetésével, amelyben kódolva voltak a későbbi konfliktusok. A koalíciós felek ugyanis nem különösebben törődtek azzal, hogy rögzítsék a feltételeiket, ami talán nem is különösebben meglepő annak fényében, hogy kormányzati tapasztalataik egyáltalán nem voltak.
A problémák aztán gyorsan kiütköztek: noha Szerbia abban bízott, hogy az új montenegrói kormánnyal rendeződnek a kapcsolatok (ezek már 2016-ban, vagyis az állítólagos montenegrói puccskísérlet után zátonyra futottak), Podgorica az SPC-vel jó ideig nem tudott megállapodni. Ennél is nagyobb problémát jelentett a kormányon belüli szerb-montenegrói ellentét, ugyanis a kabinetben helyet kaptak a szerbek is. Mikor aztán az egyik szerb miniszter kétségbe vonta az 1995-ös srebrenicai népirtást (ahol a boszniai szerb erők több mint 8 ezer bosnyák muzulmán férfit, fiút végeztek ki szisztematikusan a Jugoszlávia szétesése miatt kitört háborúk végnapjaiban), megindult a lavina, és kezdetét vette a kormányválság. Furcsamód ebből akkor albán politikus, az Egyesült Reform Akció elnöke, Dritan Abazovic jött ki jól, aki 2020 decemberében átvette a kormányfői posztot. Ezzel azonban továbbra sem oldódtak meg a koalíciós problémák, amelyek a szerb-montenegrói ellentéten túl az ukrajnai háborúval tovább szaporodtak. Végül aztán az Abazovic által irányított Európa-barát kabinet 2022 augusztusában lemondásra kényszerült, mert elveszítette a bizalmi szavazást a parlamentben.
Mindeközben a kormány kívülről is tűz alatt volt: az akkor még hivatalban lévő Milo Dukanovic új kormányalakítási megbízás helyett a parlament feloszlatását javasolta, hogy mielőbb választásokat tartsanak, míg a DPS a legerősebb párt. Válaszul a képviselők aztán éppen az ő leváltását kezdeményezték, ami ugyan nem valósult meg, de végül korlátozták az illiberális politikus jogköreit. Abazovic így ügyvezető kormányfőként folytatta az ország vezetését, ami természetesen a jogköreit is korlátozta.
Márciusban aztán újabb fordulat történt: Dukanovic – egyfajta utolsó húzásként – az elnökválasztás előtt három nappal feloszlatta a parlamentet és előre hozott választást írt ki. Dukanovic aztán a második elnökválasztási fordulóban alulmaradt Jakov Milatoviccsal szemben, aki mögé eddigre felsorakoztak a Dukanovic-ellenes erők. Milatovic győzelme nagy lendületet adott a pártjának, az Európa Most!-nak, amely azóta a legerősebb politikai alakulattá nőtte ki magát az országban.
Ami a legújabb közvélemény-kutatásokat illeti, a Milojko Spajic által vezetett korrupcióellenes és liberális párt után a DPS következik, amelyet már nem is Dukanovic vezet egy ideje. Fontos szerepet kaphat ugyanakkor a Demokratikus Front is, vagyis az a választási szövetség, amelyben a Belgrád-párti szerb erők is részt vesznek. A politikai elemzők azonban azzal számolnak, hogy a vasárnapi választások után cseppet sem lesz könnyű dolga annak, aki koalíciót akar alakítani. A montenegrói politikai palettát ugyanis mostanra annyira különböző érdekek feszítik szét, hogy rendkívül nehéz lesz megtalálni a közös hangot.
A montenegrói helyzetet korábban a Reptér című külpolitikai háttérműsorunkban is górcső alá vettük, amely beszélgetést alább tudják meghallgatni:
