Egyre nagyobb örömmel és kedvvel hallgatom fiatal népzenei előadóink korongjait. Szerencsére van miből válogatni. Most is egy olyan kitűnően összeállított és előadott anyag került a kezembe, amely olyan érzéseket csalt ki belőlem, mint a táncházmozgalom klasszikus korszakában tette egy-egy új alkotás.
Már korábban feltűnt, de mára megerősödött egy olyan generáció, amely az anyatejjel szívta magába a népzene szeretetét és értelmezését, majd jól meg is tanulta – a legmagasabb szinten. Ez utóbbi nagyon fontos, mert lehet szeretni csak úgy, önmagáért is valamit, de ha tudjuk is, mi az, értjük a lényegét, szerkezetét, ismerjük a történetét, könnyebb. És ez utóbbi esetben egyszerűbb és sikeresebb a továbbadás is.
Ifj. Szerényi Béla köré szerveződött az a fiatal, képzett népzenészekből álló csoport (Magyar Banda), akik néhány kiegészítő taggal elmuzsikáltak egy közel 50 perces anyagot a magyar nyelvterület különböző tájairól azért, mert nekik ez tetszik. Nem tájegységi összeállítást, nem tematikus albumot hoztak létre, hanem olyan friss levegőjű, igazi, szívhez szóló muzsikát, amelynek középpontjában éppen a szabadság áll. A magyar paraszti élet klasszikus időszakának egyik legfontosabb szimbóluma a betyár, a törvényen kívül álló ember, aki igazán azt teszi, amit akar. Ott él, ahol tetszik neki, vagy ahol úgy érzi, szükség van rá. Betyárdalokat is hallunk, és kinek ne dobbanna meg erősen a szíve ilyen gondolatok nyomán: „Mikor Rózsa Sándor felül a lovára / Arany rojtos gyolcsgatyája sej, haj, lobog a Tiszára. / Fúdd el jó szél, fúdd el zöld erdő harmatját / Hogy ne találja meg soha senki sej, haj, Rózsa Sándor nyomát.” Vagy: „Jaj, de szépen muzsikálnak / Zöld erdőben a betyárnak, tyuhajja / Szomorú fűzfa a sátor / Abban táncol Rózsa Sándor, tyuhajja.”
Ifj. Szerényi Béla fiatal kora ellenére régóta jelen van a magyar folkszínpadon táncosként, hangszeres előadóként és énekesként. Ő a főszereplője ennek az összeállításnak. Hangja olyan, amilyen a száz-százhúsz év előtti legényeké lehetett, hiszen érti és pontosan tudja, mit ad elő. Fontos ez a tudás egy olyan műfajban, amely eredetileg nem színpadra termett. A parasztzene célja egészen más, mint a mások előtti magamutogatás. Célja az önkifejezés, valamint a szolgálat – táncé, eseményé. Most persze produkcióként énekelnek az arra érdemesek, mert ilyen a világ. Tegyék is, hiszen öröm ezt hallgatni. Még a passzív érdeklődőben is érzéseket kelt, vagy akár tetteket generál. Szerényi hangja pontos és tiszta, semmi mesterkéltség nincs benne, szavai pontosan érthetők, ebben is profi, ahogy a hangszerjátékban, a tekerőben és a klarinétban is. A felvételeken jól halljuk azt a sok családi vagy baráti körben eltöltött mulatós vagy csak éneklős, muzsikálós időt, ami mindezt megelőzte és megteremtette.
Magyarbecei kettős versenyük egy hegedűs és egy furulyás párbaja, remek arányokkal. Egyszer hallunk kíséret nélküli éneket, a kurityáni kitűnő énekesek hangját megidézve, az utolsó felvétel pedig a közülük való Árvai Sándor dalaiból válogat. Ritkán vagy tán sosem hallott dalok és dallamok kerülnek elő, ami nem könnyű. Rengeteg felvétel kering az erre figyelők között, szerencsére még mindig van bőven miből válogatni.
A települések, ahonnan a zenéik származnak: Kömörő (Szatmár), Bölcske (Tolna), Méra (Kalotaszeg), Szentes (Dél-Alföld), Diósad (Szilágyság), Szék (Mezőség), Magyarbece (Erdélyi-Hegyalja), Kurityán (Borsod) – keverve a különböző dialektusmeghatározó lehetőségeket, de a helyet nagyjából megmutatva. Szépen körbejárják tehát a magyar vidéket. Mi, hallgatók végig azt hisszük, ugyanott vagyunk, ugyanaz az érzés kering bennünk: gyönyörű a mi muzsikánk. Gyönyörűek a szövegeink, és éppen elég, pont csak annyi a kíséret, amennyi kell. Kitűnő a lemez borítója is (Kiss Benedek grafikája). Minimális szöveges információt kapunk, beszéljen a zene önmagáért.
Öröm hallgatni ezt a CD-t. Kisegít a városi forgatagból. Letörli – vagy éppen előcsalogatja a könnyeinket. Biztat: érdemes várni a jövőt, mert lesz. „Nem a régmúlt pillanatképeinek megidézése a célunk, hanem önmagunk korlátokon felülemelkedő kifejezése azon a zenei anyanyelven, melyet idős mestereinktől örököltünk” – írják a bevezetőben. Ha mellesleg ott érezzük magunkat a friss levegőjű pusztán vagy a táncház szűk szobájában, az pedig már legyen a mi dolgunk.
Magyar Banda: 12 betyár. Fonó, 2021. 2500 Ft
