Baloldal
Orbánék azt hiszik, hogy a baloldaliság szitokszó, s ha valakit baloldalinak neveznek, az tán még a patás ördögnél is rosszabb egy fokkal.
Mivel Magyar Péteren nem igazán találnak fogást, megpróbálkoztak azzal is, hogy baloldalinak szidják. Nos, ugye, minden nézőpont kérdése. Onnan, ahová ők a pártjukat és kormányukat navigálták, jószerével mindenki más balra van. (Már ha a klasszikus jobb-bal tengelynek ma még értelme és érdemleges tartalma van egyáltalán.)
Menczer
Mint az közismert: Piliscsaba regnáló KDNP-s polgármestere a szülők kérésére és a testület tagjainak egyetértésével megkérte a plakátos céget, hogy a Fidesz háborúval fenyegetőző poszterét az iskola mellől máshova helyezzék át. Vélhetően az is eljutott mindenkihez, hogy Menczer Tamás, a párt nemrég kinevezett kommunikációs igazgatója erre úgy reagált, hogy a polgármester – aki nem mellesleg 2014 óta tölti be ezt a tisztséget, amúgy pedig a helyi KDNP-szervezet alapítója és elnöke – „összecsinálta” magát. (Ezt a rendkívül finom és választékos kiszólást már többen több helyütt méltatták, de sok szót nem érdemel, hiszen tudjuk: a stílus maga az ember…)
Ennél sokkal érdekesebb, hogy M.T. szerint a polgármester (és a fideszes választókerületi elnök) teljesítette azt a parancsot, amit a helyi háborúpárti baloldali politikusok kiadtak. Nos, megnéztem a közelgő önkormányzati választások piliscsabai jelöltjeit, de ellenzékit egyet sem találtam: a jelenlegi polgármester nem indul, így az egyetlen aspiráns egy narancsos hölgy, képviselőségre pedig nyolc fideszes és öt független hajt. Piliscsabán nem (sem) tűnik oly erősnek a baloldal, hogy utasítgassa a település vezetőit. Mindezt Menczer úrnak a Fidesz kommunikációs igazgatójaként is illene tudnia, de a körzet országgyűlési képviselőjeként meg végképp! (Azt már ne is firtassuk, hogy a baloldal „háborúpártisága” nettó hazugság.)
Háborúpárti
Ha már ennél a szaporán használt jelzőnél tartunk: a karaktergyilkos próbálkozások sorában Magyar Pétert háborúpártisággal is megvádolták, még a Piliscsabán kifogásolt plakátra is felkerült, majd amikor ő ezt visszautasította, és közösségi oldalán bejelentette, hogy rágalmazásért feljelenti a kormányfőt, akkor Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója így válaszolt: „azt, hogy háborúpárti vagy-e, vagy sem, nem te döntöd el, hanem a finanszírozóid és a futtatóid”.
Úgy hiszem, eleve vitatható, kétségbe vonni bárki jogát arra, hogy meghatározza önmagát és valamihez való hozzáállását-véleményét. De ha egy pillanatra el is fogadnánk Orbán Balázs kijelentését, akkor joggal kérdezhetnénk, hogy vajon „pártunk és kormányunk” minden tagja ugyan miért háborodik fel, amikor „Brüsszel” vagy a „hanyatló Nyugat”, netán a „gyurcsányista dollárbaloldal” és újabban „Pszichopeti” minősíti – olykor minősíthetetlen – tetteiket és szavaikat. Pedig sokszor tűnnek tényleg rubelcselédnek és jüanlakájnak.
Ügyvédi kamara
Egészen meghatódtam, amikor az ügyvédi kamara határozottan visszautasította a nemrég kinevezett szuverenitásfelelős kérését, amely szerint az ügyvédek – a szakmai titoktartást félretéve – működjenek együtt az ellenzék, a civilek és a független sajtó megregulázására rendelt hivatallal. Gondoltam, ehhez egyszerre kellett némi bátorság és naivitás is, hiszen előttük lebeghetett az orvosi kamara példája, amikor, ugye, a kamara szakmai értékek mentén történő ellentmondása nyomán két nap alatt született a jogaikat durván megnyirbáló törvény. Márpedig a bátor kétharmad percek alatt átírhatja azt passzust is, amelyre az ügyvédek éppen hivatkoznak.
Úgy látszik, a prókátorok vezetői is megijedtek saját kurázsijuktól, mert pár nap elteltével nagyon is rendszerbarát nyilatkozatot tettek közzé: szerintük a DK által bemutatott dokumentumok és az azok nyomán megfogalmazott vádak, amelyek a sajátos családi emlékezettel megáldott államfő az ellenzéki párt szerint törvénysértő ügyvédi tevékenységéről szólnak, „súlyosan sértik nem csak a köztársasági elnöki intézménybe, de az ügyvédségbe vetett közbizalmat is”. Vegyük sorra:
• Nem az a baj, ha valaki – dokumentáltan – disznóságokat csinált, hanem az, ha ezt valaki nyilvánosságra hozza? Ráadásul ha valaki e disznóságokat feltárja, akkor nem a bűnöst, hanem egy egész szakmát bírálna?
• Kérdéses, hogy az ügyvédek iránt egyáltalán létezik-e a kamara által féltett közbizalom: az Ipsos által Magyarországon, Lengyelországban, Dél-Koreában, Argentínában és Peruban tavaly végzett kutatás szerint a jogászokat kifejezetten megbízhatatlannak tartotta a válaszadók 33 százaléka, és az így vélekedő magyarok 39 százaléka a megbízhatatlansági lista első helyén említette ezt a szakmát.
• Az államfői intézmény iránti közbizalom folyamatos csökkenésében pedig aligha hibáztatható egy múlt heti sajtótájékoztató. Sokkal inkább a személyek, akik a nyomába sem érnek Göncz Árpádnak, Sólyom Lászlónak, Mádl Ferencnek, s akik nem kvalitásaik, hanem az őket jelölő hatalomhoz való hűségük alapján kerültek a bársonyszékbe, még ha nem is viselt mindegyikük OV-monogramos fülbevalót. Így aztán a bizalomvesztés legfőbb oka az a káderpolitika, amelynek elsődleges (kizárólagos?) szempontja az Orbán Viktor személyéhez és rendszeréhez fűződő lojalitás.
