Egyes szervezetek nagyjából úgy viszonyulnak az általuk képviselt csoportokhoz, mint a magyar kormány a magyar néphez. Rosszul reprezentálják és torz képet mutatnak róluk, amihez a szenzációhajhász médiában partnerre is lelnek.
Publicisztika
Valakinek meg kellene végre rajzolnia a magyar böngészőket, ahol a kert végében nem egy fűnyíró traktor parkol a komposztálóállvány mellett, hanem kerekeitől megfosztott autóroncs korhad a rozsdás benzineshordó társaságában.
Számomra az egész Pegasus-ügy leglényegesebb tanulsága az volt, hogy kiderült, a „külső engedélyező” nem is mindig a törvényben előírt igazságügy-miniszter volt, hanem a törvényi rendelkezéssel ellentétben lepasszolta a feladatot az egyik államtitkárának.
A Nagyrétre az iskola tanulóifjúsága apró elsőstől süvölvény nyolcadikosig villamoson utazott, két háromkocsis szerelvényen, mindkettő homlokán felirat: „Különvonat”.
Ha csak feleannyi – mit feleannyi?! negyedannyi! – akarat és teljesítmény állna minden magyar mögött, akkor elszavalhatnánk Petőfivel, hogy „itt van már a Kánaán”, és ezek nem nagy szavak.
Úgy sejtem, amikor propagandagépezet ellenzékváltó hangulatról kezd egyszerre beszélni, amögött már az az orbáni terv áll, hogy a jelenlegi, fogatlan ellenzék mellé egy másikat is fel kell építeni.
Csak óvatosan, nyáron a vízpartokon sok veszély leselkedik a család tagjaira! Erős UV-sugárzás. Mélyvíz. Belépőjegyek. Fagyi, palacsinta, lángos, sör árak. Tengerparti csúszós kövön váratlanul hanyatteső forintárfolyamok.
Pintér Tibor a posztmodern nemzeti giccs, a Mága Zoltán és Kovács Ákos tevékenységét idéző kultúrbűnözés apostola, aki Thália istenasszony szentélyébe lovakat hurcol be, hogy azok hátán musicalslágereket adjon elő.
A szegénység nemcsak hogy drága „mulatság”, de az egészségre is ártalmas.
Vegyük már végre észre: a világ nem csak fekete és fehér! Nem csak jók és rosszak, szépek és csúnyák, nagyok és kicsik élnek ezen a csodálatos bolygón! Igazából akkor lenne szörnyű az életünk, ha ez így lenne.
Ki kell mondani, az Országgyűlés mostani elnöke kirívóan rosszul látja el az ülésvezetési feladatait, mert az elfogultságával, merevségével folyamatosan hozzájárul a magyar politikai élet negatív légkörének tartóssá válásához.
Szóval! Hoppál Péter soha nem fog támogatni senkit, aki nem a Fidesz szekerét tolja, hú, de meg vagyunk lepődve. Hú, de európai csóka ez a Hoppál!
A helyzet a felszínen hasonló a 2006 tavasza utánihoz, amikor a hivatalban lévő kormány „trükkök százaival” megnyerte ugyan a választást, ezzel azonban saját bukását készítette elő. De ugyanilyen szembetűnő a különbség is.
Arra van szükség, hogy az ellenzéki közvélemény végre kezdjen el gondolkodni az április 3-a utáni lehetőségekről, az ellenzéki stratégiákról, és ne törődjék bele abba, hogy a következő 20 évben is Orbán Viktornak hívják majd Magyarország miniszterelnökét.
A kérdéshez másik oldalról és sokkal nagyobb érzékenységgel kellene nyúlni.