A lélek világában az egyetlen létező elem a szeretet, amely létrehozta a világot, és képes mindig előrébb vinni.
Publicisztika
Ha a karácsonyi vásárban keressük a kereszténység életjeleit, nem sok sikerélményünk lesz.
„A harcot, amelyet őseink vivtak, békévé oldja az emlékezés” – írja a költő, költői ábrándoktól megszédült költői túlzásokba esve.
A kórháznak nincs pénze céges összejövetelre (sosem volt), csak egy csenevész fenyőre telik, december huszadikán faragja talpba L. Józsi, a karbantartó.
Gyakran szóltunk, amikor hallgatni bölcsebb lett volna, és némák maradtunk, amikor szólni, sőt kiáltani kellett volna.
Ideje volna komolyan vennünk a tanítást, amelyre Európa és hazánk kultúrája épül. Amely egyfelől józan béketűrésre int a megpróbáltatások idején, de cselekvésre is szólít az igazság védelmében.
Miért a csiriz az úr? Jobban megéri? Olcsóbb a liszt, mint a zöldség? Könnyebb olyat készíteni, aminek nincs íze, mint olyat, aminek van?
Az a cél, hogy legyünk egyforma bólogatójánosok, akiknek egyformán megfelelnek azok a hírek, amelyeket a mindenható kormány megfelelőnek tart az egyentársadalom számára?
Szabályok nincsenek. Miért is ne lehetne végigsétálni a karácsonyra várva egy kálvárián?
A XX. századot csak kiengesztelődéssel együtt zárhatjuk le. A kiengesztelődés az egyik legizgalmasabb és talán legnehezebb szellemi kihívás.
Az élet állandóan változik, sosem tudhatjuk, mi jön a következő pillanatban, és onnantól kezdve már nem az van, ami addig volt.
Boldog, szeretettel teli Adventet kívánunk. Természetesen csak azoknak, akik rendelkeznek az erre jogosító hivatalos igazolással.
Nem, erről már nem fog írni a Hétfői Hírek utódja, a szombaton megjelenő Vasárnapi Hírek. Liszkay strómannak hála már Semmilyen Hírek lesz.
Szinte teljes a némaság, holott Soma Mamagésa a semmiért ütött, egy nőt pofozott, méghozzá a létező legnagyobb nyilvánosság előtt.
A természetpusztítás hátterében lévő mozgatórugó a túlfogyasztás, a túltermelés, a piac uralása, a mindenáron való profitszerzés, a luxus életmód.