Dúró Dóra nagy sikerű, könyvdarálós marketingakcióját követően most épp a Legónak csinál ingyenreklámot a kormánypropaganda egyik méltán kevéssé olvasott orgánuma. A szerzőnek az a problémája a kabinet stratégiai partnerének számító (khm…) dán céggel, hogy szerinte idejekorán érzékenyíti a gyerekeket azzal, hogy színesbőrű figurákat is helyez az építőelemek közé.
„Félreértés ne essék, semmi bajom a minden ember egyenlő elvével, sőt, nagyon jól tudjuk, hogy Isten színe előtt valóban mindenki egyformán értékes. Csakhogy én nem szeretném, ha ezt a Lego üzenné meg a gyermekemnek. Erre ott vagyunk én és a feleségem; majd mi, ha itt lesz az ideje, a saját értékrendünk alapján elmondjuk neki, hogy mit gondolunk a világról” – írja. Felteszem, akkor az Aladdin felolvasásával is várnak, nehogy a gyerek túl hamar tudja meg: arabok is vannak a világon.
Nagyot téved egyébként, aki azt hiszi, hogy akár a Meseország mindenkié című politikailag hiperkorrekt irányba állított parabola-átiratgyűjtemény megsemmisítésével, akár az ilyen finomra hangolt négerezéssel megérkeztünk volna mérgezett közbeszédünk medencéjének a fenekére. Persze az sem igaz, hogy csak most indultunk volna meg a koppanás felé. Jó ideje hagyomány már a kormánypárti médiumokban, hogy felkutatják az angolszász világban jelenleg tomboló identitáspolitikai háború valóban elképesztően extrém, de még ott is marginálisnak számító gender- és polkorrekt vadhajtásait, majd olyan veszedelemként állítják be őket, mintha legalábbis holnaptól rendeleti úton vezetnék be ezeket idehaza az ellenzéki és ezért természetesen „bevándorláspárti” polgármesterek.
Két dolog miatt azonban várhatóan iszonyatos fordulatszámmal fog pörögni az anti-pc hazugsággyár. Az egyik, hogy Orbán Viktor kijelentette, hogy kampány van, úgyhogy akkor világos a feladat minden propagandistának és beszélőfejnek: ellenséget kell keresni és tüzelni kell rá. Az se feltétlenül baj, ha ez fordítva történik, mert a lényeg úgyis a blődség mérete.
Itt jön a képbe ugyanis a másik indok. Ugyanis Meseország krízishelyzetben van. Na, nem a Dúró Dóra által ledarált, hanem az, amelyikről tizedik esztendeje hazudják, hogy megvan támadva, de majd jön Orbán Viktor és megvédi. Csak még megnézi a Felcsút-Vidit és odaadja Somogy megyét és a komplett magyar sajtó komolyan vehető részének legalább felét Mészáros Lőrincnek.
Úgyhogy hiába a brutális lakhatási szegénység, hiába a becsődölt sertésstratégia, hiába az egyre tarthatatlanabbá váló magyarországi koronavírus-járvány, hiába az ijesztő gazdasági mutatók, hiába az időközi választásokon a szavazópolgárok után dobott krumpli: a propaganda jó eséllyel szubkultúrányi gender- és identitáspolitikai problémákkal fog majd viaskodni. És persze a tanácsköztársaság vörösterrorjától fog rettegni a miniszterelnöki tanácsadó és a budai várban, valamint kockás zakóban modoroskodó főállású polgárimitátor egyaránt.
De honnan is ismerős ez annyira? Nekem személy szerint 2010 előttről. Húsz-harmincfős náci felvonulásokat nézegettünk a balliberális lapok címlapjain, szemüket forgatva weimarizálták össze magukat az igen demokratikus közírók, akik fasisztaveszélytől rettegtek, ha kellett, ha nem és közben egy félrekezelt világgazdasági válság csaknem összeroppantotta az országot. Az akkori balliberális elit addig festette a falra a számára kívánatosnak vélt ellenséget, míg az meg nem jelent. És nem a vakolatra mázolva, hanem teljes valójában.
A tanulság adott, itt van előttünk, sőt, igazából abban élünk: meseországban, ami tényleg krízishelyzetben van.