Az elmúlt napokban lezajlott Magyarországon a Pegasus kémszoftver használatával foglalkozó PEGA-bizottság vizsgálata. Én mint a politikától távol álló, de a titkosszolgálati munkát és cselekményeket máig figyelemmel kísérő egykori kémelhárító csalódottan olvastam a tudósításokat az itteni vizsgálódás eredményéről. Most, amikor olyan nagyon fontos lenne, hogy az európaiak szemében javítsunk a renoménkon, amikor más vonatkozásban kézzel-lábbal bizonygatjuk a jogállamiságunkat, erőt demonstráltunk azzal, hogy szóba sem álltunk hivatalos szinten az ide utazó delegációval.
Megértem én, hogy kellő ismeretek és tapasztalatok hiányában kínos lehet egy megbeszélésen ostobának látszani, egy miniszternek meg főleg. Ha már a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény felhatalmazta a külső engedélyhez kötött eszközök és módszerek engedélyezésének jogával, már vehette volna a fáradságot, és némi ismereteket magáévá tehetett volna a konspirációs munkálatokról. De nem tette, hanem a miniszter asszony még a rá kirótt feladatot is törvényellenesen átruházta az államtitkárára, akiről pedig lehet, hogy kiderül, hogy időközben bűnözőnek állt. Bizony ez sem kifejezetten jogállami ismérv.
Pedig nem kellett volna mást csinálni, csak a miniszter asszonynak maga mellé ültetni két feltétlenül jól képzett és gyakorlott szakértőt, akik helyette is elmagyarázhatták volna, hogy miként is működnek a konspiratív felderítési módszerek. Arról is szólhattak volna, hogy sok-sok különféle lehallgatási műveletet kell kezdeményezni, végrehajtani, a keletkezett adatokat elemezni és értékelni, amíg néhány ügyet sikerül eredményesen befejezni, a mi időnkben használt kifejezéssel élve, realizálni. Abba pedig bele kell nyugodni, hogy a többi sajnos üresjárat, de nemcsak nálunk, hanem világszerte. Vonatkozik ez a mostanság alkalmazott Pegasus-módszerre is.
Talán már kevesen tudják, hogy az 1989-90 előtti diktatórikus rendszerben a különféle konspiratív eszközök és módszerek által felderített adatokat nem lehetett nyílt eljárásban direkt módon felhasználni. Ezek akkoriban annyira titkosak voltak, hogy az általuk megszerzett adatokat előbb jogi erejűvé kellett tenni, és csak abban a formában kerülhetett felhasználásra a büntetőeljárás során. Most más a helyzet, hiszen nyilvános, mindenki által megismerhető törvény szabályozza a titkosszolgálati munkát, és bármilyen konspiratív úton beszerzett adat nyíltan felhasználható. Hány, de hány esetben tudtuk a titkos úton beszerzett adataink alapján egy-egy célszemélyről, hogy például kémkedik, de mivel a rendelkezésre álló operatív adatokat nem voltunk képesek nyílt eljárásban felhasználhatóvá tenni, kénytelenek voltunk az eredményes befejezés érdekében konspiratív megoldásokat választani.
A mi időnkben pedig diktatúra volt a javából, nem rakhattuk le a lehallgatási, külső figyelési, küldemény-ellenőrzési stb. anyagokat a bíróság asztalára, miként manapság ez már megtehető. Arról nem is beszélve, hogy nem volt mobiltelefon, nem volt figyelemmel kísérhető számítógépes kapcsolattartás, a Pegasusról nem is beszélve. A múlt és a jelen eredményességének összehasonlítására érintettségem okán nem vállalkozom.
A hírek szerint a vizsgálódó bizottság több kifogással élt, amelyeket ha figyelembe vesznek a jogállamiságunk elbírálásánál, aligha ússzuk meg az elmarasztaló álláspontokat. Pedig egy részük kivédhető lett volna, hiszen valószínűleg nem csupa titkosszolgálati vén rókákból állt ez a bizottság, így lehetőség lett volna a magabiztosságukban minimum megingatni őket. Akkor talán nem mondhatták volna, hogy megfertőzzük az egész európai közösséget, és megelőzhető lett volna az, hogy mindent a kormányunk nyakába varrjanak. Azt pedig biztosra vehetjük, hogy a merev elzárkózó magatartásunk nem a befagyasztott uniós forrásaink felszabadítását segíti elő.
Történt, ami történt. Túl vagyunk remélhetőleg a Pegasus-ügyön. Most is le merem írni a legelőször említett véleményemet: amit az emberi elme egyszer kitalál és megvalósít, ha az a titkosszolgálati munkában felhasználható, előbb vagy utóbb fel is használják. Ne intsünk tehát búcsút a Pegasus-szoftvernek.
A publicisztika rovatban megjelent írások nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját
