A harmadik kétharmados győzelem után olyan liberális cafrangok, mint igazság, tisztesség, józan ész stb. nem korlátozhatják a kormánypárti sajtót a diadaljelentések előállításában.
Publicisztika
Orbán János Dénes köztévén futó műsora egyszerűen tévedés.
Az ünnep nem a fénytől lesz ünneppé, ahogy azok, akikkel együtt ünnepelünk sem az őket hangulatosan megvilágító mécsestől lesznek szépek, vagy fontosak.
„Ájem szo szo szed” – mondta az amerikai nagykövet. Azt nyilván nem mondhatta, hogy „Ájem szo szo efisnt”, mert nem az.
Nyugat-Európa államai hallani sem akarnak határokon átívelő szociális transzferekről, tényleges európai szolidaritásról.
Olyan gazdaságpolitikára lenne szükség, amely a nyolc óra munkáért tisztességes munkabért biztosít, amely túlmunka nélkül is tisztes megélhetést tesz lehetővé.
Miért ezzel a szerencsétlen, Magyarországon fokozottan védett hiúzzal népszerűsítik a preparátorversenyt?
„Dehogy vagyok fideszes! Tán úgy nézek ki? De mégis, kire szavazzak?”
Ha egy szálloda, vagy lakópark kedvéért leromboljuk az örökséget, az eljövendő generációk emlékeit töröljük, még azelőtt, hogy egyáltalán világra jöhettek volna.
Vajon mit szól ehhez az egyházi felső vezetés? Jó volna tudni.
Na az például egy nagyon fontos kérdés, hogy hová a fenébe tűntek azok a nagyon fontos kérdések, amiket már nem kérdez senki sem.
A CEU-t el lehet üldözni, de mi, az agymosás ellen küzdők itt maradunk.
Kelet vagy Nyugat. Ma már erről van szó minden kormányzati lépésnél. Nemet kell mondani az Akadémiának is.
Mi a vér van itt, a Balaton tó környékén? Halál, az van. Ember nem jár a környéken. Zombifalvak. Se kocsma, se bolt, se trafik. Semmi. Nulla.
Azt hiszem, a mi generációnk az első, amely két kézzel tolt el magától sok mindent, amit a szüleitől tanulhatott volna.