Sok a baj ma a világban, de egyben biztosak lehetünk: ha talál az emberiség kiutat a mostani globális válságból, azt a nyugati mentalitásnak köszönhetően fogja megtalálni.
Publicisztika
Trump egy gyáva pancser-puccsista, akinek mihamarabb a bíróságon a helye.
Eseménydús, nehéz év volt. Mit emelnének ki pozitívumként?
Mindent ért. A féllábú, borszagú öreget, a kerekes kocsit, a járványt… ezt a furcsa, boldog, szomorú, átkozott világot… Talán azt is, miért nem jön az illatos hölgy többé.
A régi zsiványokat még lehetett szeretni. Náluk volt valódi teljesítmény. Magányosan magukért kapartak.
Valódi szigorú lépések helyett másmilyen szigorú lépéseket tettek: elhallgatták a szakértőket. Majd, ha már a járvány felett nem tudták, átvették az irányítást a járvány kommunikációja fölött.
„Szóval ez itt neked már a Bach-korszak, mi?, üvöltött fel. A kis londoni reklámguru elérzékenyítve hazajön egy lázadás hírére, és rögtön Kufsteint kiált? Láttad, mi minden jó történt itt azóta, hogy Londonban urizálsz?”
A XXI. század harmadik évtizedébe mi, magyarok úgy lépünk be, hogy csaknem mindenben csalódnunk kellett.
Adekvát politikai formát kell találnia ahhoz, hogy támogatói is részt vehessenek ebben az ellenállásban.
Míg egy demokratikus jogállam sérülékenysége a hibái ellenére is körbe van bástyázva különböző garanciákkal, addig egy-egy populista vezér „igazságkereső” ámokfutását láthatóan nem nagyon zavarják fékek és ellensúlyok.
Az Orbán-rendszer korruptságának számláját Magyarország költségvetése és adófizetői állhatják majd.
Este nyolc után az erkélyre kutya nélkül is ki lehet menni. Ismerjük be, ez azért nagy könnyebbség ezekben a korlátozásokkal terhelt időkben.
Ötletelési válság lehet most a kormánypárti thinktankeknél, pár éve egy hasonló szituációban merült fel például a közéleti szereplők drogtesztjének ötlete.
Miközben a kormány Brüsszelre mutogat, a rendelkezésre álló vakcinára sincs jelentkező. Az oltási terv a szakemberek szerint átgondolatlan, a rendszer pedig kaotikus. A jelenlegi ütemet tartva 5 év alatt lehetne elérni a nyájimmunitást.
Úgy éreztem, erősen kell kapaszkodnom abba a szálba, hogy el ne dőljek. Hogy a lábam, ami odabent is remegett már, képes legyen megtartani. Rettenetesen hosszú volt az az öt perc.