Most, hogy megkezdődnek a párizsi nyári játékok, tartok tőle, megint hallunk álomgyilkosokról meg a magyarok kezéből kiütött olimpiáról. Mintha egyértelmű lenne az ok-okozati összefüggés a franciáknak ítélt rendezés és a Momentum kezdeményezése között.
A trumpista hittérítőt nem a magyar sportolók teljesítménye iránti felfokozott várakozás, az olimpiát körülvevő varázslatos légkör, hanem újra csak egy város, ország ellen érzett xenofób gyűlölet hozza lázba, és ez a számára mámorító érzés állítja fel a szőrt a testén…
A kormányoldal egy része imádja, ha Bőtös Botond IFA-platóval jön, mert igazolja őket. Az ellenzék egy része meg alig várja, hogy Bayer Zsolt újra alulmúlja önmagát politikai ellenfelei dehumanizálásában.
Egy problémát kétféleképpen lehet megoldani. A) megoldod. B) elköltesz néhány milliárdot óriásplakát- és médiakampányra, amelyben tájékoztatást adsz, hogy egyrészt nincs is ilyen probléma, másrészt ezt csak te tudod megoldani egyes egyedül, és különben is, Gyurcsány.
A Nemzeti Sport bizarr baklövése tükröt mutatott a magyar társadalomnak. Ha a hétköznapokban ilyen döntések születnek, akkor a nők csekély szerepvállalása nem lehet puszta véletlen.
Ábrahám Róbert mindenféle ideát és éthoszt meggyalázott és leköpött akkor, amikor ehhez a – ma már – mondjuk ki: atavisztikus eszközhöz nyúlt. Fittyet hányt az erkölcsi zsinórmértékre, a kulturális „kályhára", kurzusának legfőbb identifikációs alapvetésére, az Újszövetségre.
A tábor román-magyar megbékélési törekvést már egyáltalán, de még magyar-magyar párbeszédet is csak nyomokban tartalmaz, és egy csőnadrágos, Tiborcz-mellényes NER-felvonulás lett belőle. És zárásként jön az erdélyi Orbán-hívők nagy eseménye.
Amit szabad Jupiternek, az ma már minden kisökörnek is megengedett. Úgy értem, minden olyan kisökörnek, aki Jupitertől a jupiterizmusáért a legcsekélyebb hatalmat megkapta és birtokolja.
Ma Oroszországért rajong az ország jelentős része, holnap Kínáért, holnapután Észak-Koreáért, azután meg Varga Judit asztalosműhelyéért, mindig oda megy a lájk, ahonnan a lóvé jön! Egy országot bolondít meg az Orbán–Rogán-tandem.
Puzsér áldozatisága nem mérhető Örkény hősééhez, ahogy Ábrahám sem náci, csak egy buta, dühös Mackó. Az intellektuális deficitre adott erőszakos reakciója azonban riasztó hasonlóságot mutat sötét történelmi korokkal.
