Az új nemzeti morál megalapozása szükséges, ami megingathatatlan alapként állhat a következő generációk előtt.
Publicisztika
Végül egy reggelizőben helyezkedtem el. Elég könnyen ment, mert ugyan túlképzett vagyok (bármit is jelentsen ez) az állás betöltéséhez, mostanság lasszóval fogják az embereket mindenre.
A kétharmados felhatalmazással a kormányzó jobboldali pártszövetség szinte bármit megtehet ma Magyarországon.
Az Air Race légiparádéban minden benne volt, ami az alattvalóval tudatni szokta: senki és semmi vagy. De volt egy fontos melléktanulsága is.
Az öt júliusi időközi választás az összefogásos idiotizmus totális csődjét hozta. Ám két fontos tanulságuk lehetne.
Ha nem lehet megbízni abban, hogy az üzleti vagy egyéb kapcsolatokban a felek megtartják a szavukat, az rendkívül káros bizalmatlansági légkört teremthet.
Mi lenne, ha a pedagógus a képviselőkhöz hasonló arányban nem járna be az óráját megtartani?
Ha Simicska Lajos nem rúgja össze a port Orbán Viktorral, szegényebbek lennénk három év sajtószabadsággal.
Soha nem jártunk még olyan közel ahhoz, hogy az ellenzék pusztán a többpártrendszer formális létezését igazoló díszletelemként működjön, mint most.
A pénznek nincs szaga, mondta még régen egy magas pozíciójú politikai vezető. A sok pénzt gyűjtögető magas pozíciójú politikai vezetőnek viszont már van.
Sokaknak szolgált kielégülésül, hogy a píszí utáni világban immár „büntetlenül” négerezhetnek, faji homogenitásozhatnak és migráncsozhatnak.
Magyarországon nincs szükség putyini és erdogani eszközökre: itt az ellenzéki politikusok maguk végzik el a piszkos munkát.
Raffay Ernő évek óta azzal eteti a hiszékeny embereket, hogy a rendszerváltozás után volt lehetőség határaink megváltoztatására. Ez nem igaz.
Szerintem egy országnak nemcsak gazdasági érdekei vannak, hanem az évszázadok óta felhalmozott morális értékek megőrzéséhez fűződő érdekei is.
Ki figyel már arra, hogyan is vélekedett annak idején Márai.