„Magyarország nyugalomra vágyik. Hogy mondjuk legalább egy évig, ne kelljen teljes szívből gyűlölnie valakiket, vagy halálra rémülnie egy újabb pantomimtámadástól. Béke kell. Kellene, mindenekelőtt.” Gödri Bulcsu közgondolkodó írása.
LCs
A mai rendszert döntő részben nem társadalmi igény hívta életre. A folyamat nem eleve elrendelt; nem társadalmi kényszerek, hanem az egyes szereplők olykor esetleges döntései alakítják.
Ez a képzeletbeli mondat tartalmazza is: „Hiába prüszkölnek a dollármédiumok, és hasztalan prüszköl Présember, a nindzsakormány utasította a főispánokat, hogy az arra érdemes könyvek minden vármegyében a törvény értelmében befóliáztassanak!”
Bodnár Zalán könyvében a kalandregények követelményeihez és jól bevált receptjéhez híven senki és semmi nem az, aminek látszik.
Van egy homályos emlékképem arról, hogy olyan 12 éves lehetek, és apám levisz a munkahelye, a tanács épületének alagsorába lőni. Egy folyosóra emlékszem, annak egyik végén van a lőállás, a másik végén a céltábla, és nem vagyok túl sikeres.
Hát persze hogy a gyerekkori karácsonyok a legszebbek! Olyankor még őszinte tud lenni a várakozás izgalma és felszabadult az ünnep öröme. Vagy ezt is csak utólag festi színesre az emlékezet?
Saját magából, a mamelukjai által uralt parlamentből és sok felhergelt szavazójából csinált bohócot Orbán Viktor.
A miniszterelnök nem csupán a brüsszeli bürokráciával, hanem az uniós tagállamok nagy többségének álláspontjával kerül újra és újra szembe, ami ő és az országa számára aligha biztosít hosszú távon nyerő pozíciót.
A miniszterelnök mert szerény célt kitűzni, és – ahogy máskor is – a saját maga által meghatározott feltételek alapján győztesnek tudja nyilvánítani magát.
Az irodalom a bennünket körülvevő világ, a társadalom és az ember tükre, és aki képes mindezekről hitelesen mesélni, valós és hihető történeteket elmondani, folyamatokra, feszültségekre és megoldási lehetőségekre rámutatni, annak a szavára odafigyelnek.
Az ősbűnt nem meghaladni, hanem arra hivatkozva újra és újra elkövetni igyekszik a magyar politika. Érdemi vitákban kiérlelt megoldások keresése helyett változó érdekeik szerint rángatják a szabályokat, döntenek emberek, tájak sorsáról. Tehetik, hiszen hagyjuk, hogy így legyen.
Miféle birodalmak vesznek most körül bennünket, amelyek temetésén szívesen részt venne a miniszterelnök? Netán az Európai Unió, amely ellen konzultációs papírok kitöltésével kellene szabadságharcot vívni?