Az út szélén hagyott társadalom előtt az Orbán Viktor iránti – ha megversz is, imádlak én-típusú – rajongás, a fogcsikorgató-káromkodó belenyugvás és a minden mindegy alapon kirobbanó lázadás útja marad a közelgő nehéz időkben.
LCs
Jó, ha tudja a magyar választó: Orbán Viktor ajtaján kell kopogtatnia, ha kiürült a kassza.
Ha Orbán Viktor rendszere már csak a mozgásterét korlátozó tényezőt, nem nyitott pénzcsapot lát az unióban, elszánhatja magát, hogy kivezesse az országot.
Zsoltból, a beesett vállú, ragasztott szárú szemüveget, kockás inget és barna kordbársony nadrágot viselő hivatalnokból a felesége nézte volna ki a legkevésbé, hogy micsoda szexuális kalandjai voltak, ráadásul az ő hitvesi ágyukon.
A magyar ember itt áll megint, mint akit átdobtak a palánkon; milyen jól jönne most az a tengernyi pénz, amit a felelőtlen kormányzás értelmetlenül elszórt, vagy amit a korrupciós felárral eltüntettek az utóbbi évtizedben!
Mintha a kormány már nem lenne büszke a kampánygépezetét megolajozó osztogatásra. Hogy miért, nem akkora rejtély.
Propaganda, pótcselekvés, gumicsontok, megemelt rendőri bérek, az eddiginél is koncentráltabb hatalomgyakorlás. Ez lehet a válságkezelés orbáni receptje. A társadalmi megrázkódtatás elkerüléséhez azonban fordulatra lenne szükség.
A foci-vb helyett tehát másfajta izgalommal kell most beérjük. Ha már így alakult, régi futballnyarak emlékképei idéződnek fel bennem.
Különös küldöttgyűlést tartott május 21-én az Országos Polgárőr Szövetség Hajdú-Bihar megyei szervezete, a történtekhez közvetve lapunknak is köze van.
Olyan autóban ülünk, aminek minden kereke kidurrant.
Megkérdezte a lány, hogy kézzel vagy géppel írok-e. „Géppel” – válaszoltam, mire megcsóválta a fejét: „Írj inkább kézzel – mondta. – Hidd el, sokkal jobbakat fogsz írni.”
Megszorítás megszorítás hátán, a rezsiálom véget ért, Orbán Viktor mégsem véd meg mindig mindenkit. Keserű az ébredés, a jövő kilátásai ijesztőek: a miniszterelnök már azzal riogat, hogy egyre több munkahely kerül veszélybe.