A bipoláris erőtér Orbán Viktornak kedvez. A 2002-es váratlan vereség óta dolgoztak a kétpólusú rendszer kialakításán, ami 20 év munkája nyomán mára létrejött. Ehhez sok minden kellett, az ellenzék inkompetenciája, a vízió hiánya és reménytelensége is. Ha a kérdés úgy tehető fel, hogy Orbán vagy Gyurcsány, meglesz az összetartás a tömbön belül, működik az elmúlt három ciklus gyűlöletkeltése, lejáratása és sok száz milliárdos költése. Orbán tagadása önmagában nem elég. látható kormányzóképességre is szükség van.
A mai bipoláris erőtérben Orbánt legyőzni nem lehetetlen, de nagyon nehéz. Majdnem lehetetlen. Több pólusú erőtér esetén egy alternatív konzervatív centrummal a harmadik térfélen, a Fidesz tisztességes és valóban nemzeti ellenpontjával szinte biztos lenne az ellenzéki kétharmad. Kezdeményezések voltak ennek létrehozására, de elakadtak politikusi rövidlátás, kishitűség, önámító önmegvalósítás, hiteltelenség, múltba révedés és alkalmatlanság okán. Hiába a jó szándék, önmagában az kevés. Az ellenzéki térfélen is van, aki ezzel tisztában van, tudja jól, hogy Orbán legyőzéshez erre szükség van, mégis önérdekből a leghangosabban próbálta egybe terelni az ellenzéket, agresszív intoleranciát gyakorolva a harmadik utassággal szemben. Pedig a szavazók harmadik harmada harmadik utas. Másfél-kétmillió szavazatról beszélünk!
Adódik a kérdés: mégis mi kellene Orbán nyugdíjazásához az általa megágyazott hazai pályán, a kétpólusú politikai erőtérben?
Először is: Orbán mélyrepülése. Ez gyakorlatilag megvalósult. Mind a járványkezelés (rekord a halottak számában), a nemzetközi elszigetelődés és a gazdasági mutatók területén. Ennél mélyebbre már, szeretném azt hinni, nem lehet süllyedni. Pedig nem jók a kilátások. Ma még kevesen látják, hisz a valós helyzetünket elfedve, elhazudva, a jövőnket felélve magunk előtt görgetjük a csődtömeget, a növekvő eladósodottságunkat a versenyképtelen gazdaságunkkal és lemaradó teljesítményünkkel, miközben az erőforrások jelentős részét koncentrálták a NER-burzsoázia létrehozására, ami sajnos versenyképtelen és fenntarthatatlan. Igazi versenyellenes és antiszociális pazarlás volt. Kényszerpályán a gazdaság, a választások után várható a fekete leves, a megszorítások.
Másodszor: kellene egy erős, hiteles, színes, összefogott, együttműködő és motivált ellenzék, egy tisztességes, integrálni képes vezetés és agilis csapat. És kellenének még erős, hiteles elkötelezett kompetens jelöltek a 106 egyéni körzetben. Az utóbbiról kijelenthető, hogy nem jött össze. A körzetek közel feléről lemondtak a pártok az előválasztáskor. Ott, ahol erős fideszes jelölteket véltek, nem volt tülekedés, szinte csak eleve esélytelennek tűnő jelöltek indultak, kevés erőforrást mögé téve. Nem kerestek erős, civil, motivált, akár külsős jelölteket. Az előválasztáson Inkább csak kizáróan álltak a civil jelöltekhez, kevés külsőst engedtek indulni. Voltak, akiket kizártak, megtagadva a befogadást, akit aztán folyamatosan inzultáltak, hazudozva róla, támadva, hogy merészel indulni.
Az eltökélt, elszánt kihívó megérkezett, de Márki-Zay Péter győzelme után inkább megsértődtek a pártok, mintsem az egységet erősítették volna. Sokáig tartott, amíg a torzsalkodó „vesztesek” visszataláltak az együttműködéshez, ahelyett, hogy levonták volna őszintén az előválasztás tanulságait. A program és kampány az utolsó egy hónapra állt össze. Fejlődött ugyan az ellenzék az utolsó hónapra, de jelentős a késés, és továbbra is látható a teljes elkötelezettség hiánya. Ez jól látszik, hiszen a pártok nem tudták szavazói bázisukat növelni. Sőt, van, aki visszafejlődik. A hatok egyikének egyre több megyei szervezete hal el. A kontraszelekció továbbra is a fejlődés akadálya. Az együttműködés csak döcögve alakult, és a kihívó listavezető sem használta ki az összefogásban rejlő lehetőségeket. Márki-Zay Péter túlságosan beleélte magát az MZP–Orbán választási vetélkedésbe, miközben a karaktergyilkosság sok milliárdból fut, és nem használta eléggé az összefogás kommunikációjában rejlő lehetőséget. Hiszen nem a két vezér közül választunk. Kelet és Nyugat között. Egy elfáradó autokrata pártvezér és egy színes, de jobbára tisztességes szándékú összefogás között. Sorolhatnánk hosszan. Új színt korábban csak az újak, a Momentum és a Mindenki Magyarországa Mozgalom tudtak hozni, de jelenleg az ő vonzerejük is láthatóan stagnál. Hol van a kreativitás, agilitás és furfangosság az ellenzéki oldalán? Gattyán legújabb dobása a digitális forint, sok sebből vérzik, de ha bejön, sok legyet üthet egy csapásra.
A hatok a harmadik halmaz szavazói közül aránylag keveset tudnak hozni. Sok protest szavazó lesz továbbra is, az biztos. Ez segítheti a kétfarkúakat.
Az ország változásért kiált. A rendszerváltó hangulat megérkezett, de új politikai erőtér kialakítására lesz szükség, hogy kormányt és rendszert lehessen változtatni. A hatokkal a Fidesszel szemben, tartok tőle, ez egyelőre kevésbé esélyes.
A fekete-fehér látásmód, az intolerancia és gyűlölet, aminek Orbán Viktor megágyazott, nem vonzó a teljes társadalomnak. Szükség van a józan, mérsékelt és racionálisan gondolkodó, felkészült, hiteles, új politikusi réteg megjelenésére a változáshoz. Még jó néhány Márki-Zayra van szükség, akik sikeres szakmai karrier után csatlakoznak a közélethez.
Az ellenzék megtisztulása elakadt Tóth Csabánál, rengeteg még a csontváz a szekrényben. Így hogyan fordítunk hátat az elmúlt 30 évnek? Az előválasztási feltételrendszer nem szólt másról, mint egy régi elhasznált, alkalmatlan nómenklatúra önvédelméről a civil társadalommal szemben.
Végül az esélyekről. A közvélemény-kutatók által közölt hazugságcunamival szemben én rendszerváltó hangulatot látok sok helyen. Bár a pálya a kormánypártnak lejt minden szinten, és nem tekinthető fairnek a választás, ha a szavazatszámlálás minden körzetben jól szervezett lesz, én jó néhány körzetben meglepetést várok. A levélszavazatok kapcsán lesz botrány bőven, láthatólag ezen dolgozik a Fidesz évek óta, hogy azokkal pótolja a kieső szavazatokat. És már most látszik, hogy itt bizony furcsaságok történnek.
Az ellenzék biztos győzelméhez jó adag muníció hiányzik. A hatok az elmúlt 12 évben sem tudták a házi feladatot teljesíteni, amire négy év alatt kellett volna felkészülni. Azonban a társadalom nagyobbik fele meg akar szabadulni Orbán putyini autokráciájától és az általa létrehozott földesúri hűbér rendszertől.
Az ország nagyon nehéz gazdasági pálya előtt áll. A tartalékok és növekedés kifulladóban, az infláció kétszámjegyű. A növekedésünk csak forintban volt nagynak hazudva az elmúlt időszakban, a valódi gazdasági számok euróban kifejezve inkább az ellenkezőjét jelezték. Az unióban az utolsó között vagyunk. Nincs verseny, a hazai kkv-k nem tudnak fejlődni, a NER pedig csak itthon, adóforintokkal kitömve versenyképes, a hazai közbeszerzéseken, ahol más nem indulhat. A brüsszeli pénzcsapok, ha elzárulnak, vége Orbán autokráciájának, hiszen csak kivenni szeretnek, be nem fognak tenni egy fillért sem. És nem lesz miből fenntartani az éhes klientúrát.
Orbán megbukott. A kérdés, még túléli-e valahogy az április választást, vagy ciklus közben kényszerül csúfos távozásra a következő években. Az ellenzéknek üzenem: hajrá, mindent bele, még bármi lehet! Irány a vidék, a billegő körzetek. Már nem sok van hátra. A felelősség az ő lelkükön szárad, ha marad Orbán. A civil társadalomnak javaslom, a megváltást és a felszabadítást ne az elmúlt 30 év elhasznált, lejáratott szereplőitől várja, hanem hagyjon fel mielőbb a fotelpolitikával, és vegye a sorsát a saját kezébe.
A Magyar Hangban megjelenő véleménycikkek nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.
