Kétség nélkül a vég kezdete lenne – no nem az Orbán-kormány, mert az mindent túlél –, hanem az ezeréves Magyarország számára, ha megvalósulna az Orbán-terv erdőkre vonatkozó része. Jelesül, hogy a tűzifa kitermelése mindennel szemben elsőbbséget élvez, és emiatt még a legszigorúbban védett erdőkben, a nemzeti parkok magterületein is engedélyezett a tarvágás – a legpusztítóbb fakitermelési mód –, ráadásul erdőfelújítási kötelezettség nélkül.
Az ürügy most az, hogy a népirtó orosz barátaiktól „olcsón” kapott földgáz ára a sokszorosára ugrott, amit a gázzal fűtő háztartások nem tudnak kifizetni. Ezen próbálnak segíteni a tűzifa-kitermelés felfuttatásával. Tényleg segíteni akar a kormány? Vagy csak a Fidesz-közeli vállalkozókat, erdőtulajdonosokat akarja helyzetbe hozni, hogy azok a kitermelt faállomány magas áron való értékesítésével extraprofitra tegyenek szert? Nagyon úgy tűnik, hogy – a politikai haszonszerzés mellett – ez utóbbi a cél. Orbánéknak politikai hasznuk mindenképp van belőle, hiszen a szegény népen segítő jó kormány és jó király szerepében tetszeleghetnek.
A népen valójában nem segít az idén ősszel kivágott fa, mert az még legalább egy évig szárítást igényel, és csak utána alkalmas fűtésre. A nedves fa nem ég, hanem valósággal forr ki belőle a víz, ha tűzre rakják, és meleget csak keveset ad. A fideszes vállalkozóknak viszont mindenképpen hasznot hajt, hogy most nagyon magas áron tudják eladni a korlátozások nélkül kitermelhető fát az erdőbirtokaikból.
A kormány ugyan visszavett valamit a szabályozás garázdálkodást engedélyező voltából, de eddigi gyakorlata alapján valószínűsíthető, hogy lopakodó módon maradéktalanul megvalósítja az Orbán-tervet, ami itt féktelen környezetkárosítást jelent. Ma már alig beszél valaki az erdőirtásról. Félő, hogy a nagy csatazaj, a „nemzeti” konzultáció és a Brüsszel elleni hadakozás a jogállamisági eljárás miatt végképp elvonja a figyelmet az erdőkről. Amikor a pedagógusok nem kapnak tisztességes bért és munkakörülményeket, akkor ki foglalkozna holmi erdőirtással?
Pedig az idei rendkívüli szárazság fényében napnál is világosabb, hogy egyrészt az erdeink sérülékenyek, másrészt, hogy minden eddiginél nagyobb szükségünk van rájuk a klímaváltozás elleni küzdelemben. Az idei az évszázad aszálya volt, amit az is súlyosbított, hogy ez már a harmadik olyan egymást követő év volt, amikor sem tavasszal, sem nyáron, sem ősszel, sem télen nem esett annyi csapadék, mint amennyi átlagosan szokott.
Az idei ősz még viszonylag csapadékosnak mondható az elmúlt három évhez viszonyítva, mégis szeptember–októberben 3 centimétert csökkent a Balaton vízszintje. Tavaly ebben az időszakban 8 centi volt a csökkenés, szemben a 2017-es 16 cm-es emelkedéssel. Csak ebből a pár adatból is látszik, hogy nyakunkon a klímaváltozás, ami Magyarországot az elsivatagosodás irányába löki. Az idei nyár megmutatta, hogy nem fantazmagória az, hogy az Alföldből húsz éven belül sivatag legyen, a Tisza és mellékfolyói helyén kiszáradt medrekkel, amelyekben csak időszakosan csörgedezik a víz. Ha most kiirtjuk az erdeinket az Alföldről, a folyamat visszafordíthatatlanná válik.
Ha kiirtjuk az erdeinket a hegyekből, akkor az elsivatagosodás felgyorsul. Ráadásul a kiirtott erdő helyén húsz év múlva sem lesz erdő, mert a szárazra és melegre forduló magyarországi éghajlaton nem tudnak az erdők megújulni. Most nem egyszerűen arról a problémáról van szó, hogy a tarvágott erdő nehezen újul fel, hanem arról, hogy a száraz, forró levegő lehetetlenné teszi a megújulást. Magyarul, a kis fák elpusztulnak ahelyett, hogy megnőnének. Saját bőrömön tapasztaltam, hogy a házunk mellé ültetett kis fáim közül két bükkfa kiszáradt a nyáron, pedig folyamatosan locsoltam őket
Ha valamit elront a kormány a gazdasági szférában, az még – ha nagy veszteségek árán is, de – valahogy helyrehozható. De ha most tönkreteszik az erdőket, az a pusztítás a klímaváltozás közepette sem most, sem az unokáink életében nem hozható helyre. Az fenyegeti tehát Magyarországot, hogy sivatagos, kopár földterület lesz, erdők nélkül. Jóformán lakhatatlan, hogy értsük, mivel jár ez.
Ezért nem lenne szabad, hogy elhallgasson a tiltakozás az erdőpusztítás ellen. Fel kell szólalnunk minden lehetséges fórumon az erdők védelmében, akár újabb tüntetéseken is. Ez az az ügy, amely mindannyiunkat közvetlenül érint. Ez az a közös ügy, a közös nevező, amely mellett minden állampolgár kiállhat, függetlenül attól, hogy ellenzéki vagy kormánypárti, mert az élhetetlenné váló környezet mindannyiunkat fog sújtani, párthovatartozástól függetlenül.
A szerző biológus-informatikus
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2022/44. számában jelent meg október 28-án.
