2022 közepén a parlament elfogadta a miniszterelnök fizetésemeléséről szóló javaslatot. Ezt azt jelenti, hogy Orbán Viktor az eddigi 1,5 millióval szemben havi bruttó 3,5 millió forinthoz jut minden hónapban kormányfőként.
Mérleget vonni a fizetésemelés indokáról sokféleképpen lehet, mégis az ország materiális gyarapodása, ami a leginkább kézzelfoghatóan mutatja a miniszterelnöki teljesítményt. Ezért a teljesítményértékelés szempontjából az egy főre jutó GDP alakulása, alacsony volta vagy dinamikus növekedése nem kizárólagos, de jelentős minőségi fokmérője annak, hogy mit hozott az elmúlt 12 év. A gazdasági fejlettség legismertebb mérőszáma az egy főre jutó GDP, a gazdasági teljesítmény és jólét általánosan elfogadott mutatója. Magyarország egy főre jutó, vásárlóerő-paritáson számolt GDP-je 2010-ben 22 010 dollár volt, ami 2021-re 37 128 dollárra emelkedett, egyes években eltérő dinamikával, átlagban 1,6 százalékos növekedéssel. Ez a teljesítmény a 27 tagú Európai Unión belül a rangsorban a 20. helyet biztosította 2021-ben Magyarország számára.
A szerény mértékű felzárkózásra ható tényezők közül megemlítendő, hogy még mindig nagy a szakadék termelékenységben és a bérekben a hazánkban működő multinacionális vállalatok és a kisebb, magyar tulajdonú vállalatok között. A kisebb felzárkózási ütemhez erősen hozzájárul, hogy a hatékony kormányzás mutatója relatíve alacsony, és magas az állami korrupció szintje.
Ezen kívül hátráltató tényező az autóipartól és általában a külföldi befektetésektől való túlzott függés, valamint az, hogy az országban kevés a kockázati befektetői tőke. A gyorsabb fejlődés gátja továbbá az, hogy a külföldi tulajdonú vállalatok évi több ezer milliárd forint profitot vonnak ki a hazai gazdaságból, és a profitjuk csak esetlegesen elenyésző hányadát ruházzák be újra itthoni terepen. Hazánk agrár adottságai köztudottan jók, de az hogy az ágazat részaránya csak a GDP 4 százalékát teszi ki, arról árulkodik, hogy az ebben a szektorban lévő számtalan lehetőséget – elsősorban a vizgazdálkodás terén mutatkozó súlyos mulasztások okán – nem tudtunk megragadni.
Orbán Viktor egyeduralmi, autoriter rendszere számos más intézkedésével is gátolta a dinamikusabb gazdasági növekedést. Hiányzik a legfontosabb tényező, a növekvő termelékenység és a növekvő számú jól képzett munkaerő is, hiába volt magas a beruházások aránya, azok jellemzően nem ígértek jobb és modernebb technológiát. A torz szerkezetű beruházások a magyar gazdaságot nem a gyorsuló növekedés és ezzel a fejlett nyugathoz való gyorsabb felzárkózás irányába terelte, hanem ellenkezőleg, a kivetett szerteágazó szektorális adóterhekkel elsősorban a gazdaság motorját jelentő bankrendszert sújtotta, majd később a hitelezés túlzott erőltetésével az adósokat hozta súlyos helyzetbe. A gazdaság túlzott felpörgetése, illetve a nem kellő időben megkezdett csillapítása áruhiányokat okozott. Ez az építőiparban drasztikus áremelkedéshez vezetett. Ezek csillapítása érdekében sikertelenül exportkorlátozást is bevezettek.
Az építőipari árak növekedése tovább gyűrűzött a lakásárak és lakásbérletek meredek emelkedésében. Magyarország tehát meglehetősen szerény felzárkózást tud felmutatni a vizsgált időszak alatt, ráadásul e szerény felzárkózás mellett rendkívül jelentős elmaradások látszanak a magyar humán erőforrás fejlődésében, ami hosszabb távon radikálisan visszaüt. Félőn biztos, hogy a diplomások csökkenő aránya, a növekvő alacsony iskolázottságú hányad visszaveti fejlődésünket. Az iskolai teljesítményeket mérő PISA tesztek terén javulás helyett stagnálás mutatkozik.
A konzisztens, rendszerben való gondolkodás nem erőssége a miniszterelnöknek, példa rá az egészségügyi járványhelyzet kezelése a világon az egyik legnagyobb halálozási aránnyal. Vagy korábban a több biztosítós rendszer bevezetésének elmulasztása.
Orbán miniszterelnökségének 12 éve alatt Magyarországnak nem vagy csak szerény mértékben sikerült kihasználnia az uniós csatlakozás által kínált felzárkózás történelmi lehetőségeit. Hiányzik a pazarló és rosszul allokált pénzköltés, a gazdaság mérsékelt teljesítménye okainak feltárása; az álmagyarázatok saját maguk és a lakosság tudatos megtévesztéséhez vezettek. Az Orbán Viktor vezette kormányok súlyos ezermilliárdokat költöttek el egyedi döntésekkel olyan célokra NER-körben (sportegyesületeknek, határon túliaknak, egyházi stb. szervezeteknek), amelyek nem szolgálták az ország normális, rendeltetésszerű működését. Ezt a felelőtlen költekezést fejelte meg az idei jóléti pénzszórás. Ennek következménye a költségvetés rekord hiánya, az államadósság arányának növekedése, a jövedelmeket elértéktelenítő infláció gyorsulása.
Sajnos Orbán Viktor szerény teljesítményét mi, magyarok szenvedjük meg, de a leváltására a parlamenti arányt tekintve kétharmados megválasztása miatt nincs egyhamar mód! Ennek okán minden magyar állampolgár és az ország is veszít, a presztízsünk tovább csökken, uniós helyzetünk tovább romlik. Az ország jelenlegi társadalmi és a gazdasági állapota a miniszterelnököt nem érdemesítette a saját fizetése megemeltetésére! Ebben a helyzetben nagyobb szerénységre és jóval több alázatra lett volna szükség!
Minden törekvő, ambiciózus embernek, így a miniszterelnöknek is vannak saját céljai, vágyai, vonzódásai, kedvenc időtöltései, lehetnek hobbijai. De akkor, amikor egy ország vezetésébe kezd, hatalmat gyakorol, gátat kell szabnia vágyainak, hiszen az értékrend hangsúlyait, a prioritásokat az ország pillanatnyi állapota és mindenkori humán, földrajzi, természeti adottságai határozzák meg! Ennek az elvárásnak Orbán Viktor nem tudott megfelelni.
