Sosem figyelünk a bölcsekre, megyünk a fejünk után, mert nem a szükségleteinket akarjuk kielégíteni, hanem az igényeink szerint akarjuk átformálni a környezetünket.
Vendégoldal
Bizonyos anyagi szint fölött vagyonbevallási kötelezettség, közbeszerzések rendbetétele, a NER-kompatibilis politikai iparosok lecserélése.
Azt mondani egészében „az elmúlt harminckét év politikai elitjéről”, hogy „nem a politikáért, hanem a politikából, nem a nemzetért, hanem a nemzetből éltek”, több, mint tévedés: rágalom.
A kattintásvadász címadás már nem kizárólag kellemetlen vadhajtás, hanem minden politikai és kulturális szinten hatékony(nak vélt) és előszeretettel használt technika, a félművelt verbál-agresszorok sunyi know-how-ja.
Az elmúlt 12 évben a nők azt várták, hogy „jövőre majd jobb lesz”. De sajnos egy ilyen dilettáns banda osztotta be a pénzünket.
Köztudott dolog, hogy fogy a magyar. De lehet (szabad?) más módon is megnyilatkozni erről? Gondolkodhatunk globálisan, empirikus módszereket figyelembe véve is?
Lassan odáig jutunk – hacsak nem értünk máris oda –, hogy a műveltség, a kultúra valamiféle megbélyegzést fog jelenteni a köztudatban.
Manapság egy szikrát sem vagyunk különbek a régen mélységesen lenézett embereknél, mert ugyanúgy viszonyulunk korunk „csodáihoz”, mint valaha a feketék az üveggyöngyökhöz.
Miután sok évig arra kondicionálták az embereket, hogy alapvetően a pénztárcájukra fókuszálva ítéljenek valamit jónak vagy rossznak, sikerülhet-e most megértetni velük olyan lépéseket, amelyeknek ezen túlmutató célja, értelme van?
A gyűjtés, tartalékolás önmagában nem rossz, de a természettörvény és az erkölcsi érzék hiányában a kapzsiság teljes mértékben eluralkodik az ember fölött.
Miközben április 3-a után nyalogatják sebeiket az ellenzéki pártok vezetői és képviselői, akár rá is szánhatnák magukat, hogy megírják és kommunikálják a tusványosi beszédben (is) elhangzott világmagyarázat alternatíváját.
Vajon mit vált ki a kormánypárti szavazókból egy válságidőszak? Tolhatja-e őket az eddigi radikális kormányzati kommunikáció a szélsőjobb irányába?
Azt gondolom, aki higgadt, megfontolt és toleráns álláspontot képvisel – remélem, sokan vagyunk még –, az nem süllyed le a vele szemben álló gyalázatosan alacsony nívójára, mert ezzel önmagáról is kiállítja a bizonyítványt.
Az elmúlt tíz év példátlan világgazdasági konjunktúra-időszakát (amelyet megtámogatott a beáramló tekintélyes uniós forrás is) egy az egyben kidobtuk az ablakon.
Felemelték a tagdíjakat évi 50 ezer forintra. Gondolták, magasabb fizetések, magasabb tagdíjak. Nem lenne ezzel semmi baj, ha a tagság kapna is érte valamit, legalább egy leértékelt karamellát.