A jövő útja nem az elektromos személygépkocsi, hanem a jelenleginél sokszorta magasabb színvonalú tömegközlekedés mind helyi, mind távolsági vonatkozásban.
Vendégoldal
Hova lett az értelmiségi magatartás, amely mindig ellenzéki a szó nemes értelmében, ahol nem valami ellen, hanem valamiért lázad? Miért nem tesszük szóvá a helyi és hazai visszásságokat József Attila-i értelemben?
Már megint kiválóan működik a saját (és miniszterei) fizetését váratlanul megemelő, oroszbarát miniszterelnök összeugrasztási szándéka: egymás gyűlölete, a végtelenségig folytatódó megosztottság. Kit utáljunk a kormány helyett? Egymást.
Lemondani bizonyos kényelmi eszközökről, jobban odafigyelni a fogyasztásra, autó helyett kerékpárral (busszal, vonattal) közlekedni, takarékoskodni az energiával? Hajlandók vagyunk rá?
A magyar kereszténység kudarca egyben a Fidesz, illetve a „kereszténydemokrácia” sikere.
Szégyenérzet fut át rajtam, mert adományoztam egy háború miatt szenvedő ország menekültjeinek? Létezik ez?
A Fidesz osztogatása miatt nem maradt pénz a költségvetésben, amit most el tudna költeni az állam. Közben az áremelkedés lassan elviselhetetlen lesz.
Megvalósult a marketingesek évtizedes vágya, tudniillik az emberek már nem kényszerűségnek érzik a promóciós anyagok megtekintését, hanem saját akaratukból, önszántukból nézik azokat szabadidejükben.
Az igazi nemzetegyesítés felé tett lépés az lenne, ha az ismert mohó, nyerészkedő személyek, akik az elmúlt tizenkét évben munka nélkül jutottak milliárdokhoz, visszaadnák az így eltulajdonított vagyont.
Számomra az egész Pegasus-ügy leglényegesebb tanulsága az volt, hogy kiderült, a „külső engedélyező” nem is mindig a törvényben előírt igazságügy-miniszter volt, hanem a törvényi rendelkezéssel ellentétben lepasszolta a feladatot az egyik államtitkárának.
Vegyük már végre észre: a világ nem csak fekete és fehér! Nem csak jók és rosszak, szépek és csúnyák, nagyok és kicsik élnek ezen a csodálatos bolygón! Igazából akkor lenne szörnyű az életünk, ha ez így lenne.
Az állatvédelem frontvonalában dolgozó, állatmentéssel, gyógyítással és rehabilitációval foglalkozó, menhelyeket működtető, örökbeadást szervező (zömmel civil) szervezetek semmilyen valós segítséget nem kaptak, nem kaphattak.
Puzsér Róbert ezúttal sajnos téved. Legalábbis véleményem szerint. Az általam is nagyrabecsült publicista egyik újabban közreadott cikkében azt fejtegeti, hogy az ellenzék egyik legnagyobb hibája a „taktikai identitás”.
Vajon mi lenne, ha egy politikus kiállna az emberek elé, és azt mondaná, hogy ne pazarolják felelőtlenül a vizet, a fűtést, a villanyt, az üzemanyagot?
Ismeri Ön a mai magyar valóságot? Egyáltalán, tisztázta-e önmagában, hogy a magyar társadalom jövedelmi viszonyokban egyre inkább szétzilálódott rétegei közül ki is a tehetős?