Szerdán megszavazta a parlament az egészségügyi törvény módosítását, amelyet november közepén nyújtott be Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes és amelynek előadója Pintér Sándor belügyminiszter. A tervezet összeállítása és – jelentősebb változtatások nélküli – elfogadása Takács Péter, a Belügyminisztérium egészségügyi államtitkára első erőpróbájának és a szakma mellett való sikeres kiállásának tűnhet a felületes szemlélődő számára, hiszen a strukturális reformok évtizedes halogatása és koronavírus-járvány keserves tapasztalatai, végső soron pedig az egészségügyben általánosságban tapasztalható áldatlan állapotok miatt komoly szakmai igény mutatkozott arra, hogy reformintézkedések szülessenek. És akár sikernek tűnhet a törvénymódosítás keresztülvitele a kormányon belül is, hiszen Orbán Viktor miniszterelnök alig másfél évvel ezelőtt, a koronavírus-járvány szelídülésekor még úgy fogalmazott: „csak reformot ne, ez a jelszavam. Semmilyen egészségügyi átalakítás vagy reform nem lesz. Átszervezésre nincs szükség.”
Valójában azonban a jogszabály kidolgozásával megbízott egészségügyi államtitkárnak érdemi politikai kockázatot nem kellett vállalnia: a reformnak nem, inkább csak kényszermegoldásoknak nevezhető intézkedésekre azért van szükség, mert a Karmelita ablakán is bezörgetett a valóság: a járvány után helyenként súlyos ellátási zavarok alakultak ki, nincs elég orvos és ápoló, az alapellátás recseg-ropog, átláthatatlanok a betegutak, végeláthatatlanok a várólisták, a háziorvosi praxisok bő tíz százaléka hosszú évek óta betöltetlen, ráadásul pénz sem lesz több a területre. A korábban beígért, végül elmaradt szakmai egyeztetések miatti felháborodás, valamint a Magyar Orvosi Kamara (MOK) és az ellenzék módosító javaslatai sem érték el a döntéshozók ingerküszöbét.
A szerdai döntés értelmében – ahogy arról beszámoltunk – az önkormányzatoktól az államhoz kerül a védőnői szolgálat irányítása és központosítják a háziorvosi körzethatárok kijelölésének jogát. Gyökeresen átalakul az alapellátási ügyelet, amely a háziorvosoktól az Országos Mentőszolgálathoz kerül. További jelentős változás, hogy az eddig a kórházakban működő ápolási osztályok átkerülnek a szociális ellátórendszerbe, ahol ezentúl szakápolási központok keretein belül gondoskodnak a betegekről. Az ellátásért fizetni kell, ennek összegét a rászoruló jövedelmi helyzete alapján határozzák meg. A jogszabály szerint az egészségügyi ellátórendszert vármegyei szinten központosítják, a csúcsintézmények a megyei kórházak lesznek.
A legélesebb szakmai kritikákat a bérezés átalakításával, illetve az átvezényléssel kapcsolatos passzusok váltották ki. Az új szabályok szerint az egészségügyi dolgozók fizetése teljesítmény alapján eltérhet a bértáblától: az alapilletmény 20 százalékkal kevesebb, vagy 40 százalékkal több is lehet jövő nyártól. Az nem világos, hogy a minősítést ki, és mi alapján fogja elvégezni. Szintén nagy port kavart az a pont, amely szerint a kórházi dolgozók szabadon irányíthatók lesznek a megyei intézmények között, mindössze annyi megkötéssel, hogy három óránál – kisgyermekesek esetében két óránál – nem lehet többet ingázni tömegközlekedéssel.
Ismét megmozdul az orvostársadalom
A Magyar Orvosi Kamara (MOK) előzetesen azt kifogásolta, hogy bár Takács Péter egészségügyi államtitkár többször jelezte, csak szakmai konszenzus birtokában terjesztenek bármit a parlament elé, az egészségügyi törvény tervezett változtatásairól mégis csak a sajtóból értesültek. A szervezet jelezte, több okból kifolyólag sem tudják támogatni a jogszabályt: jelentős kockázatokat látnak egyebek között az ellátásbiztonságot illetően, hiszen a döntést megalapozó hatástanulmányok nem ismertek, a módosításokat pedig erőltetett ütemben akarja keresztülvinni a kormány. Kitértek arra is, hogy meglátásuk szerint nem teszi vonzóbbá az egészségügyi pályát a napi három órás kényszerű ingázás, illetve a bérek csökkentésének a lehetősége, amellyel a kormány „semmisnek tekinti” a korábbi megállapodást. A MOK a még a parlamenti szavazást megelőzően bejelentette, felmérik, hogy a jogszabály általuk javasolt módosítások nélküli elfogadása esetén hány orvos helyezné letétbe túlmunka-szerződéseik felmondását, illetve hogy rendkívüli küldöttgyűlés összehívását tervezik, ahol a további tiltakozási formákról születhet döntés.
Álmos Péter, a MOK alelnöke a Népszavának azt nyilatkozta, a jövő év elejére hívják össze az országos tanácskozást, miután három nap alatt mintegy 8 ezer orvos reagált felmérésükre. Ekkor dönthet az orvostársadalom arról, milyen tiltakozó akciókat támogatnának reagálva arra, hogy a kormány nem építette be észrevételeiket az egészségügy átalakításáról szóló törvénycsomagnál.
Új törvény van, stratégia nincs
Nem látni a stratégiát, azt, hogy 5-10-20 éven belül hova akarunk eljutni – fejtette ki lapunknak a törvénymódosítás kapcsán Rékassy Balázs orvos-egészségügyi szakközgazdász, aki az egyik fő hiányosságot a finanszírozás vonatkozásában látja, hiszen a nevesített feladatok, átalakítások mellé nincs forrás rendelve.
Előremutatónak nevezte ugyanakkor, hogy a döntéshozók felismerték, az alapellátás megerősítésével kell kezdeni és vannak erre utaló jelek is, ám az, hogy valóban sikerül közelvinni a lakossághoz a szolgáltatásokat, sajnos nem olvasható ki a jogszabályból. A háziorvosi körzetek központi újraszabása előrelépés, hiszen erre az önkormányzatok nem voltak képesek, miközben a praxisok 10 százaléka tartósan betöltetlen, a lakosság 6-8 százaléka pedig állandó háziorvosi ellátás nélkül kénytelen élni. Az már más kérdés – tette hozzá –, hogy ettől még nem lesz vonzóbb a háziorvosi szakterület, az orvosok átlag életkora hatvan év körül van, utánpótlás pedig nincs. – Kiemelt fizetésekre, extra juttatásokra lenne szükség, hogy a vidéki praxisokat sikerüljön feltölteni. Enélkül nem lesz ellátás akkor sem, ha körzeteket vonnak össze és egyébként helyesen racionalizálják a rendszert – húzta alá.
A szakértő szerint az ügyeleti ellátás OMSZ-hez való áthelyezése is alapvetően jó döntés, hiszen a mentőszolgálatnál megvan az ehhez szükséges magas szintű szaktudás. Ám továbbra sem tiszta, milyen források lesznek a plusz feladat ellátására a mentőszolgálatnál.
– Az új törvényből kiolvasható a kormány azon felismerése is, hogy a vidéki kórházak ellátásbiztonsága már nem garantálható, mert egyszerűen nincs ember. Ám a kockázatos politikai döntést, hogy rendszerszintű racionalizálást, magyarán intézmények bezárását végezzék el, már inkább nem vállalja a kormány, helyette felemás megoldást választott – fogalmazott Rékassy Balázs, hangsúlyozva: ahol nincs sürgősségi betegellátó osztály (sbo), ott valójában kórházról sem érdemes beszélni. Márpedig a törvény szerint a jövőben sbo-k csak a vármegyei központi kórházakban lesznek, míg a kisebb városi kórházakban csak a betegek éjjel-nappal való fogadására lesznek kötelezettek.
Az egészségügyi dolgozók vezénylésének „élesítése” kapcsán – amelynek lehetőségét a tavaly tavasszal életbe lépett jogállási törvény már rögzíti – a szakértő kifejtette, hogy a humánerőforrással kapcsolatos legégetőbb problémákon ez az intézkedés enyhíthet. A szándék érthető, hiszen az ellátás biztonsága és minősége sok régióban és több szakterületen – például a szülészet esetében – is már csak így lenne biztosítható. Kérdés ugyanakkor, hogy ezt a tortúrát milyen ellentételezésért vállalják be az orvosok és szakdolgozók. Itt lehet fontos hogy a jogszabály rögzíti a juttatások differenciálásának lehetőségét, ám a konkrétumok e téren is hiányoznak.
A szakértő szerint a kormányzat részéről szükség lesz további döntésekre, az új törvényből ugyanis nem körvonalazódik egy erősebb, hatékonyabb, jobb minőségű közellátás képe. Márpedig – hangsúlyozta – ez kell, hogy legyen a cél, hiszen ez az érdeke a lakosságnak, de még a magánellátóknak is, amelyek jellegüknél fogva csak kiegészíthetik a közellátást.
