Valós igényre reagált a Demokratikus Koalíció, amikor brit mintára a magyar politikában eddig ismeretlen árnyékkormány létrehozásáról döntött. Az áprilisi vereség sokkjából lassan ébredő ellenzéki bázis egy része várta már, hogy történjen végre az oppozíció térfelén is valami. Egy aktivitást mutató, árnyékminiszterekből álló árnyékkormány megjelenése pedig a semminél több, kimeríti a politikai értelemben vett valami fogalmát. Hiszen a politikában nemcsak annak lehet jelentősége, hatása, ha történik valami; annak is, ha úgy látszik, mintha történne.
A lépés irányváltást jelent Gyurcsány Ferenc pártja elmúlt években képviselt politikájában. A DK hirdette a leghangosabban az egyéni jelöltek koordinált indításán túlmutató ellenzéki összefogás gondolatát. Amikor szűk másfél évvel a voksolás előtt a parlament fideszes többsége a választási szabályok átírásával egy listára terelte az együttműködő pártokat, árulkodóan erőtlen, lényegében észrevehetetlen volt az érintettek tiltakozása. Gyurcsány Ferencnek aligha volt ellenére a módosítás, hiszen onnantól csak az volt a kérdés, a közös lista befutó helyei közül melyiket kapja meg.
A kampányban történt, ami történt: az ellenzék vereségének számos oka és felelőse van, az egyik nyilvánvalóan a volt miniszterelnök, akivel riogatva a Fidesz sok szavazót távol tudott tartani az ellenzéktől. Az az állítás, hogy a mai árnyékkormányfő, Dobrev Klára miniszterelnök-jelöltségével az ellenzék jobb eredményt ért volna el, ködszurkálás. A történelmet nem lehet átírni: a DK politikusa nem tudta elnyerni az elkötelezett ellenzéki bázis többségének támogatását egy olyan versenyben, amelynek szabályait a pártok közösen alakították ki.
Az összefogás pártjai közül többen válságba kerültek a választási bukás után, a vezérelvű DK a fő kivétel. A helyzetet kihasználva próbálja most az ellenzék vezető erejének szerepét eljátszani az árnyékkormánnyal. Az összefogás korszakát lezárva Gyurcsányék egyedül léptek. Nem is titkolják a céljukat: a többi pártot nem keresték meg, azok egyes politikusait viszont megkínálták árnyékminiszteri posztokkal. Nem leszek meglepve, ha a DK újabb politikusokkal bővül a közeljövőben.
Az árnyékkormány hamis illúziója, hogy a Demokratikus Koalíció a Fidesz váltópártja, csakhogy ezt semmilyen tény, felmérés nem támasztja alá. Érdekes módon a kormánypártnak is érdeke ennek a látszatnak a fenntartása: a kibontakozó megélhetési válság és a hatalom harsány kommunikációval elfedni igyekezett tanácstalansága, tehetetlensége miatt leszakadó, elbizonytalanodó szavazókat még mindig Gyurcsány Ferenc taszítja leginkább az ellenzéki oldalon. A Mi Hazánk ellenben sokak számára vonzó lehet, a Fidesz ezért a radikálisoknak tett gesztusokkal, témáik felkarolásával igyekszik mérsékelni az itt keletkező veszteséget.
Az árnyékkormány léte azt a Fidesznek kedvező látszatot is kelti, hogy Magyarországon minden jogállamisági kritika ellenére nagyjából sértetlenül léteznek a politikai váltógazdaság lehetőségét biztosító intézmények, garanciák. A retorikai durvaság pedig, amit a DK alkalmaz, nagyon is rendszerkonform, a törzsbázison kívül inkább visszatetszést kelt. Gyurcsány a kormányfőt politikai törpeként szidalmazó e heti posztja a fideszes média aljasságát idézi – egyben méltó párja az orbáni karaktergyilkos kampány miniferi-figurájának –, ráadásul négy parlamenti kétharmad után nem kérdés, kettejük közül ki a törpe, ki az óriás. Orbán és Gyurcsány pankrációja folytatódik; lesznek látványos, nagy belemenések, de leléptetés kizárva.
Az árnyékkormány nem a Fidesz számára jelent kihívást. Ideje, hogy felébredjenek, és egységes politikai választ adjanak azok, akik elől éppen most próbálja elszívni a maradék levegőt a volt (és a jelenlegi) miniszterelnök.
