Ne csodálkozzunk, ha mindenféle, bármiféle, akármiféle fantazmagóriák válnak tömegek ópiumává egyik pillanatról a másikra.
Koffein
Lázár János szokásához híven megint úgy tolta túl a biciklit, hogy más lábán állt meg a kerék.
Csak reménykedhetünk benne, hogy a mi jövőnk nem kerül a talpfák alá.
Nem vitás, égbekiáltó botrány a kiszivárgott beszéd, Kövér Lászlónak távoznia kell(ene) a közéletből. Ezt természetesen nem fogja megtenni. Mégsem gondolom, hogy teljes mértékben következmény nélkül marad az ügy.
Melyikünk ne rángatott volna ki valakit a hajánál fogva a medencéből? Ki ne verte volna agyba-főbe a rá bízott úszónövendéket?
Ma jelenik meg a sorozat harmadik része. Azt mondom: kötelező elolvasni és megosztani. Csak, hogy ne feledjük: valójában mennyire számít nekik minden élet.
Az emberek nem bíznak a hatóságokban. Vagy a kormányban, ha úgy tetszik. Nem bíznak abban, hogy az adataik tényleg csak az oltáshoz kellenek, és nem kerülnek át azonnal a Kubatov-féle szerverekre.
Hiába született új alkotmány, az ügynökkérdés továbbra sincs lezárva, a kádári állambiztonság kulcsfigurái – és ami ennél aggasztóbb, a módszerei –, ma is itt vannak.
Kritizálni lehet bőven mindenkit. De kényelmesebb – és népszerűbb – a közösségi oldalakat megtenni bűnbaknak.
Az oltásalapú védekezést propagáló kormány világossá tehetné, hogy teljes jogi és anyagi felelősséget vállal az itthon engedélyezett vakcinákért.
Igen-igen, Gyurcsány Ferenc is zavartalanul bejelenthet majd szír migránsokat az Apró-villába, de nagyobb a valószínűsége, hogy a Fidesz szempontjából nehezen nyerhetőnek tűnő választókerületekben indul majd meg a bejelentkezési hullám.
Adott a kellemetlen kérdés a Fidesz-központ felé: ha mostanában valamikor megnézik A tanú című filmet, akkor vajon magukra ismernek-e, mint az elvtársak annak idején?
Az elmúlt négy hétben a koronavírusban elhunyt 60 év felettiek 41 százaléka, az intenzíven ápoltak 36 százaléka volt oltott Németországban. A harmadik oltás létfontosságú.
Ennek a történetnek a színésznőről kellene szólnia, és a legkevésbé sem Mérő Veráról vagy Wahorn Andrásról.
Meddig lehet azt a játékot játszani, hogy ki rántja hamarabb félre a kormányt? És a humanitárius segítség megtagadása legitim eszköz egy ilyen játszmában?