A becslések szerint az emberek három-négy százaléka vér-injekció-sérülés fóbiában szenved, vagyis patológiásan irtózik az emberi belsőségektől, illetve attól, ha egy tárgy átszúrja a bőrt, és alatta feltárulnak a szövetek. Nos, nekik anynyira nem ajánlható Richard Shepherd A halál hét kora című könyve, mindenki másnak viszont nagyon. Nem vagyok biztos abban, hogy írtak már ennél empatikusabb és tiszteletteljesebb könyvet a halálról és a megkérdőjelezhető hátterű haláleseteket kísérő törvényszéki boncolásokról.
Shepherd igen híres brit törvényszéki kórboncnok, pályafutása során már több mint 23 ezer ember boncolását végezte el, és gyakorta hívják külföldre is gyilkossági nyomozásokhoz szakérteni, amikor a hulla valamiért nem szokványos jellegzetességeket mutat. A szerző – ahogy előző magyarul megjelent könyvében, a Holtak vallatójában is – A halál hét kora lapjain orvosszakértőként töltött több évtizedes karrierje legérdekesebb (legmeghökkentőbb, legrejtélyesebb, legmegindítóbb) eseteit idézi fel.
Semmi csodálkoznivaló nincs abban, hogy az utóbbi évtizedek legsikeresebb krimisorozataiban főszerepet játszik a halottak boncolása és a holttestük felületén, illetve belsejében található nyomok elemzése (gondoljunk csak a Helyszínelőkre, a Doktor Csontra és az egy kaptafára készülő tucattermékekre). Az emberi test felnyitása iránt azért érdeklődnek borzongani vágyó lelkesedéssel az emberek (legyen szó boncolásról vagy élő személyen végzett műtétről), mert az élet és a feltárulkozó belső szövetek képe az ösztöneink számára szinte összeegyeztethetetlen egymással. A XXI. századi mindennapokban (szerencsére) szinte sohasem látunk emberi belső szerveket közszemlére téve, így hiába hordozzuk ezeket egész életünk során legbelső lényünkben, valójában idegenek számunkra.
A különböző bizarr módokon elhunytak boncolásáról lehetett volna szándékosan vérben tapicskoló könyvet is írni, de szerencsére semmi sem állhat ennél távolabb a szerzőtől. Hatalmas tisztelettel viseltet az elé tolt hullák iránt, noha életben soha nem találkozott velük, és a többezredik esetnél – gondolhatnánk – már nem jelentenek többet számára ember formájú hústömegnél. A könyvhöz írt megjegyzésében kifejti, hogy rengeteget dolgozott nem csak a szereplők nevének megváltoztatásával, még a körülmények részleteit is átírta (miközben az eset lényegét meg kellett tartania), nehogy az áldozatok hozzátartozói ráismerjenek a meggyilkolt vagy egyéb erőszakos módon elhunyt szerettükre a szövegből.
A halál hét korától nem kell félni, semmi öncélú morbiditás nincs benne (sajnálom, ha ez csalódást okoz egyeseknek). A cím azonban nem hazudik: a halálról szól, illetve a halálhoz vezető bűncselekményekről. Ezért gyerekektől távol tartandó, mert a benne szereplő történetek az elalvást nem segítik.
Richard Shepherd: A halál hét kora. Ford.: Kőrös László. Helikon, 2023. 4999 Ft
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2023/23. számában jelent meg június 9-én.
