A járvány hétköznapjairól szólnak a költők, jóslatokra még nem vállalkoznak

A járvány hétköznapjairól szólnak a költők, jóslatokra még nem vállalkoznak

Fotó: Facebook/Líra Könyvesbolt Újbuda Center

Támogassa a Magyar Hangot!

Legyen Ön is előfizetőnk, rendelje házhoz a Magyar Hangot! Ha más módon támogatná a lapot ebben a nehéz helyzetben, azt is megteheti (PayPal és bankkártya is)! Köszönjük! ELŐFIZETEK

Több mint fél századnyi története során a tavalyi volt az első év, amikor nem jelenhetett meg az aktuális Szép versek antológia. A járvány ellehetetlenítette a Könyvhetet, így a hagyományosan ekkorra időzített versválogatást is halasztották, idén pedig két év terméséből válogattak. Ezen túl viszont nagy változással nem érdemes számolnunk. A szerzők névsora az elmúlt években keveset változott, ahogy a lassan tízéves koncepciótól sem tért el Szegő János. Szemben mondjuk Bán Zoltán Andrással, aki merészebben válogatott, és a szerzők ábécérend szerinti sorrendjéhez sem ragaszkodott. Péczely Dóra pedig szűkítette a bekerültek listáját, és inkább az egyes költők jobb bemutatására fókuszált. Szegő alatt már ismét közel százan szoktak bekerülni, így a merítés is szélesebb.

Kimaradók persze mindig vannak, így szokásosan elmondhatjuk, kinek a távollétét sajnáljuk a leginkább. A fiatal alkotók közül Horváth Eve az utóbbi évek egyik legígéretesebbje, magántörténelmet építő versei megrendítően mutatják meg a minket körülvevő hétköznapi valóságot. Be nem válogatása így éppolyan fájó, mint kortársai közül Simon Bettináé, vagy az idősebbek közül a Kilencek tagjáé, Győri Lászlóé. (Pedig lett volna mit, mondjuk az Élet és Irodalomban megjelent remek Akmét vagy az Elmegyek meghalni címűt.)

Örömteli viszont, hogy itt van a legfiatalabbak közül az elmúlt években bemutatkozó Vida Kamilla. Személyest a közéletivel vegyítő lírájáról remélhetőleg sokat fogunk még hallani. Ahogy pozitív az is, hogy bekerült a a folyóiratokban gyakran jelentkező, mégis kevéssé ismert Domján Gábor. Ahogy két éve, úgy most is a kötet legmegrendítőbb verseit Grecsó Krisztián írta, rajta kívül pedig mindenképp kiemelendőek Markó Béla, Peer Krisztián, Turi Tímea, Vida Kamilla és Oravecz Imre szövegei. (Igaz, az utóbbitól megjelent naplóbejegyzéseket inkább prózának tekinthetjük.) Hozzák a tőlük megszokott magas minőséget, a verseikre jól emlékezhetünk, ha a megjelenés idejében olvastuk őket. Így az első örömünket persze gyors csalódottság követheti, hogy nem valami újat olvashatunk a szeretett szerzőktől. Erdős Virág ezúttal kimaradt, amire szintén nincs jó indok, hacsak mondjuk az nem, hogy legjobb versei a szemlézett lapok közt nem szereplő Literán jelentek meg. Nemrég mondjuk egy kiváló Ginsberg-megidézés, a Normál hangerő, ami persze már nem is férhetett volna be. De a Hősöm kötet darabjaival is érdemes megismerkednünk.

Szegőnél megszokhattuk, hogy a kötetet az előző év egy-egy jelentős halottjának ajánlják. Két éve például a 20. század egyik legnagyobbjának, Tandori Dezsőnek. De akkor már sajnos csak posztumusz olvashattuk Térey János gyönyörű Málnaföldek mindörökre címűjét is. Téreyről most, két évvel később emlékeznek meg, ahogy a tavaly elhunyt Bertók Lászlóról is. Versek viszont ezúttal nincsenek tőlük, bár szintén lett volna miből válogatni: a Nagy tervekkel jöttem Rosmersholmba és az Együtt forog is remek kötetek. Fekete kerettel szerepelnek viszont a Szép versekben 1981-től olvasható Kántor Péter versei, de találkozhatunk Szőcs Géza-verssel is. (Akinek vannak otthon régi Szép versek-kötetei, biztos emlékszik a szerző klasszikus fotójára a kormánykerékkel.) Az előző antológia óta viszont sajnos sokan mások is meghaltak, akik nélkül az elmúlt fél évszázad költészetéről nem lehet beszélni. Tornai Józsefet megidézi Ágh István verse, mások Téreyt vagy Tandorit említik. De emlékezzünk az előző két évben elveszített Csukás Istvánra, Makkai Ádámra, Veress Miklósra, Bogdán Lászlóra, Bujdosó Alpárra, Fabó Kingára, Farkas Árpádra és Böndör Pálra is. Majdnem mindegyikükkel találkozhattunk korábban a Szép versekben is.

Károlyi Csaba írta a kritikájában, hogy arra számított, a járványidőszak látványosabban előjön majd a versekben, mint a Körkép antológia novelláiban. Ennek mégis az ellenkezőjét tapasztalta. Az elmúlt másfél év verseit olvasva talán gyakoribb, hogy a feje tetejére állt mindennapokról szólnak a költők, nagyívűbb jóslatokba kevesen mernek bocsátkozni. Nagyszerű ellenpélda erre G. István László beválogatott verse, a Példázat koronavírus idején. Míg a hétköznapokat megverselték itt nem szereplő versekben a kötetben szereplők (Ágh István, Vida Kamilla) és nem szereplők (Tóth Erzsébet, Péntek Imre, Buda Ferenc stb.) közül sokan. Vagy Markó Béla a nagyszerű Karanténban (micsoda oximoron!), ami helyet kapott itt is.

Reméljük, a Szép versek most már visszaállhat rendes megjelenésre, és a karanténidőszak is egyre inkább a versekbe szorul majd vissza a napi hírek világából.

Szép versek 2020-2021. Szerk.: Szegő János, Magvető, 2021, 3999 Ft

Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2021/40. számában jelent meg, október 1-jén.

 

Kötöttfogás Extra

Fizessen elő a Magyar Hangra!

Friss lapszámunk

Támogasson minket!

Keresés

Árnyék podcast – „A nőnek a konyhában a helye”