Igazolva látja választási taktikáját a szerb ellenzék, amely abban reménykedett, hogy a júniusi parlamenti, vajdasági és önkormányzati választási bojkott után a képviselet nélkül maradt polgárok újra az utcán adnak majd hangot elégedetlenségüknek. Miután június 7-én Aleksandar Vucic szerb elnök bejelentette, hogy ismét bevezetik a kijárási tilalmat hétvégére az országban, több ezren vonultak a szkupstina elé, hogy tiltakozzanak a szigorú intézkedések ellen. Míg kezdetben úgy látszott, a tüntetőknek pusztán abból lett elegük, hogy a nyári szabadságok idején sem tehetik ki lábukat a házukból, gyorsan kiderült, itt jóval többről van szó.
Mint ismert, a júniusi parlamenti választásokat a Szerb Haladó Párt (SNS) óriási, több mint 63 százalékos győzelemmel zárta, koalíciós partnerük, a szocialisták pedig a szavazatok közel tíz százalékát zsebelték be. Rajtuk kívül viszont csak olyan kispártok jutottak be a törvényhozásba, amelyek egyértelműen a haladók felé orientálódtak – legalábbis erre következtethetünk abból, hogy szinte mindegyik koalícióra akar lépni Vucic pártjával. Mindeközben nem csak a bojkottpárti, hanem az azt ellenző ellenzéki erők is a parlamenten kívül ragadtak, amelyek szemmel láthatóan elégtételként értékelik, hogy még meg sem alakult az új kormány, máris tüntetnek ellene.
Ám aki azt hiszi, hogy a kijárási tilalom ellen demonstrálókat az ellenzék mozgatja, téved. Habár a tüntetések kezdetekor egyes bojkottpárti politikusok is kilátogattak megszemlélni a parlament előtti demonstrációt, a tüntetők gyorsan elzavarták őket. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a tüntetősereg keménymagját egyáltalán nem a szigorú járványellenes intézkedéseket kritizálók képezik. A rendbontók ezúttal a szerb nacionalisták közül kerültek ki, a „Nem adjuk fel Koszovó-Metóhiát” nevű kezdeményezés vezetőjét még őrizetbe is vették a hatóságok.
Ez azonban cseppet sem akadályozta meg a kormányt és a kormánypárti sajtót abban, hogy a tüntetéseket külföldi titkosszolgálati akciónak mutassák be. Ami bizonyos: a szerb biztonsági szolgálat az első komolyabb összecsapás utáni napon őrizetbe vett két izraeli állampolgárt, akik a tüntetésen egy szemeteskukát húztak magukkal, hogy azt meggyújtsák a parlamentnél. Az ukrajnai és kirgizisztáni születésű izraelieknek még a személyi okmányait is nyilvánosságra hozta a kormánypárti sajtó, természetesen személyes adataik kitakarása nélkül.
Ezzel párhuzamosan több verziót is bedobtak a kormánypárti sajtóban: egyes politikusok szerint például az oroszok állnak a háttérben, amire abból következtettek, hogy a tüntetéseken egy orosz állampolgárságú nő is megszólalt az odaözönlő sajtósoknak. Hogy a zűrzavar teljes legyen, több politikus a horvát futballhuligánokat szerette volna láttatni a tüntetések mögött, megint mások a montenegrói szervezett bűnözők akciójának állították be a parlament előtti eseményeket.
Mostanra azonban egyre világosabb, hogy Szerbiában már egyáltalán nem kell mesterkedniük a külföldieknek ahhoz, hogy a tüntetőket rávegyék arra, vonuljanak az utcára. Sokszor már egy rosszul elejtett szó vagy egy – a koronavírus-járvány miatt egyébként indokolt – kormányzati intézkedés elég ahhoz, hogy tiltakozásba kezdjenek azok, akik minden bizonnyal elvesztették parlamenti képviseletüket júniusban.
A szerb ellenzék ezért úgy látja, hogy két lehetőség maradt: az egyik a polgári ellenállás, amely a kormány megbuktatásáig tartana, a másik pedig, hogy az Európai Parlament közvetítésével találjanak kompromisszumos megoldást a kormány és az ellenzék vitájára, ahogy az 2016-ban Észak-Macedóniában történt.
Természetesen ez utóbbiról a szerb haladók hallani sem akarnak, de különösebben nem is kell aggódniuk egy ilyen forgatókönyv miatt, hiszen a Nyugat elismerte a győzelmüket. Így pedig lényegében az utca marad az ellenzék egyetlen eszköze, amely ugyan most elcsendesedett, de a jelek szerint nem kell sok ahhoz, hogy a csalódott polgárok újra teljes hangerővel követeljék a kormány távozását.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/30. számában jelent meg július 24-én
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/30. számban? Itt megnézheti!
