Igazolva látja választási taktikáját a szerb ellenzék, amely abban reménykedett, hogy a júniusi parlamenti, vajdasági és önkormányzati választási bojkott után a képviselet nélkül maradt polgárok újra az utcán adnak majd hangot elégedetlenségüknek. Miután június 7-én Aleksandar Vucic szerb elnök bejelentette, hogy ismét bevezetik a kijárási tilalmat hétvégére az országban, több ezren vonultak a szkupstina elé, hogy tiltakozzanak a szigorú intézkedések ellen. Míg kezdetben úgy látszott, a tüntetőknek pusztán abból lett elegük, hogy a nyári szabadságok idején sem tehetik ki lábukat a házukból, gyorsan kiderült, itt jóval többről van szó.
Mint ismert, a júniusi parlamenti választásokat a Szerb Haladó Párt (SNS) óriási, több mint 63 százalékos győzelemmel zárta, koalíciós partnerük, a szocialisták pedig a szavazatok közel tíz százalékát zsebelték be. Rajtuk kívül viszont csak olyan kispártok jutottak be a törvényhozásba, amelyek egyértelműen a haladók felé orientálódtak – legalábbis erre következtethetünk abból, hogy szinte mindegyik koalícióra akar lépni Vucic pártjával. Mindeközben nem csak a bojkottpárti, hanem az azt ellenző ellenzéki erők is a parlamenten kívül ragadtak, amelyek szemmel láthatóan elégtételként értékelik, hogy még meg sem alakult az új kormány, máris tüntetnek ellene.
Mégsem lesz kijárási tilalom Szerbiában
Erőszakos tiltakozás volt szerdán, Vucic szerint valójában nem a korlátozások ellen tüntetnek.
Ám aki azt hiszi, hogy a kijárási tilalom ellen demonstrálókat az ellenzék mozgatja, téved. Habár a tüntetések kezdetekor egyes bojkottpárti politikusok is kilátogattak megszemlélni a parlament előtti demonstrációt, a tüntetők gyorsan elzavarták őket. Hamarosan nyilvánvalóvá vált, hogy a tüntetősereg keménymagját egyáltalán nem a szigorú járványellenes intézkedéseket kritizálók képezik. A rendbontók ezúttal a szerb nacionalisták közül kerültek ki, a „Nem adjuk fel Koszovó-Metóhiát” nevű kezdeményezés vezetőjét még őrizetbe is vették a hatóságok.
Ez azonban cseppet sem akadályozta meg a kormányt és a kormánypárti sajtót abban, hogy a tüntetéseket külföldi titkosszolgálati akciónak mutassák be. Ami bizonyos: a szerb biztonsági szolgálat az első komolyabb összecsapás utáni napon őrizetbe vett két izraeli állampolgárt, akik a tüntetésen egy szemeteskukát húztak magukkal, hogy azt meggyújtsák a parlamentnél. Az ukrajnai és kirgizisztáni születésű izraelieknek még a személyi okmányait is nyilvánosságra hozta a kormánypárti sajtó, természetesen személyes adataik kitakarása nélkül.
Ezzel párhuzamosan több verziót is bedobtak a kormánypárti sajtóban: egyes politikusok szerint például az oroszok állnak a háttérben, amire abból következtettek, hogy a tüntetéseken egy orosz állampolgárságú nő is megszólalt az odaözönlő sajtósoknak. Hogy a zűrzavar teljes legyen, több politikus a horvát futballhuligánokat szerette volna láttatni a tüntetések mögött, megint mások a montenegrói szervezett bűnözők akciójának állították be a parlament előtti eseményeket.
A Vajdasági Magyar Szövetség elnöke szerint történelmi eredményt értek el a szerbiai választásokon
A becslések szerint mintegy 70 ezer szavazatot adtak le a pártra. A rendelkezésre álló adatok alapján annyi képviselőjük lesz a szerb köztársasági parlamentben, amennyi az utóbbi 27 évben nem volt.
Mostanra azonban egyre világosabb, hogy Szerbiában már egyáltalán nem kell mesterkedniük a külföldieknek ahhoz, hogy a tüntetőket rávegyék arra, vonuljanak az utcára. Sokszor már egy rosszul elejtett szó vagy egy – a koronavírus-járvány miatt egyébként indokolt – kormányzati intézkedés elég ahhoz, hogy tiltakozásba kezdjenek azok, akik minden bizonnyal elvesztették parlamenti képviseletüket júniusban.
A szerb ellenzék ezért úgy látja, hogy két lehetőség maradt: az egyik a polgári ellenállás, amely a kormány megbuktatásáig tartana, a másik pedig, hogy az Európai Parlament közvetítésével találjanak kompromisszumos megoldást a kormány és az ellenzék vitájára, ahogy az 2016-ban Észak-Macedóniában történt.
Természetesen ez utóbbiról a szerb haladók hallani sem akarnak, de különösebben nem is kell aggódniuk egy ilyen forgatókönyv miatt, hiszen a Nyugat elismerte a győzelmüket. Így pedig lényegében az utca marad az ellenzék egyetlen eszköze, amely ugyan most elcsendesedett, de a jelek szerint nem kell sok ahhoz, hogy a csalódott polgárok újra teljes hangerővel követeljék a kormány távozását.
Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Hang 2020/30. számában jelent meg július 24-én
Hetilapunkat megvásárolhatja az újságárusoknál, valamint elektronikus formában a Digitalstandon! És hogy mit talál még a 2020/30. számban? Itt megnézheti!
