Egész nap kialvatlanul csámborogtam, és – mint komoly alváshiány esetén mindig – a világ és Magyarország vesztére gondoltam, bár utóbbira némi megnyugvással.
Pár perc próza
Igaza van Szerb Antalnak, Cs. Szabó Lászlónak: olaszországi utakról csak könyvet szabad írni, a hevenyészett sorokat felszívja a papír. Csupán a fejben fabrikált cikkek címe kitöltené ezt a nyomorúságos pár hasábot.
Na, fiatalúr, elég a hisztiből, a zöngék nem idióták, és pláne nem az enyémek. Gondolom, van príma nyelvtankönyved, ülj neki, és tanuljál! Mit gondoltál?
Ha valaki nem tudná eldöntetni, Csehországban vagy Hollandiában pihenje ki a munkás hétköznapok fáradalmait, ruccanjon el a közelebbi Švihovba jókat enni és finom, holland-belga beütésű cseh söröket inni.
A magyar ember eszelősen kenyérkedvelő, sokban sajátos, ebben leginkább; a kenyérhez is kenyeret eszik, máskor magában, vagy kenve, mártogatva; akár zsiradékban pirítva, fokhagymával dörzsölve, hagyomány, család és egyén szerint jellemző módon.
Nem tudom, hány gyereknek van még nagyapja, de mi az ő térdén lovagolva szerettünk bele ebbe a bűvöletes világba, hogy aztán bogarásszuk a betűt nagyítólencsén át, áztassunk bélyeget borítékról, képeslapról.
A galambok minden szart megesznek. Csak eléjük kell szórni, és már nyelik is, mintha nem lenne holnap. A semmibe vesző következő pillanat bűvöletében mint az ütvefúró jár a fejük most is, kapkodják a foszlós kalácsbelsőt.
Miután pár hónapig ifjúsági irodalommal és Rejtő Jenőkkel traktáltam magamat, egyszer csak ráfanyalodtam kisebbik leányom tavalytájt felduzzasztott Agatha Christie-készleteire. Hamar meg kellett állapítanom: ezek a könyvek jók.
„Írnánk a fagyizóról. Forgatnánk is pár rövid videót. És ehhez meg kéne kóstolnunk az összes fagyitokat. De cserébe, megígérjük, tök jót írunk meg mondunk a helyről.”
A minap éppen a csomagolt kávék kilónkénti árát és töltősúlyát illetően végeztem el az arányszámításokat a házunktól 100 méteren belül elhelyezkedő diszkontok egyikében, amikor vita hangjaira figyeltem fel.
Tesztalanyokat keresünk, olyanokat, mint ön, akik alvásproblémáikkal sehová nem tudnak fordulni különben. Fizetünk is érte természetesen, pusztán pár aláírás itt és itt, meg is vagyunk.
CAPATOB. Csillogó fém felirat az új hűtő ajtaján. Nemzedékem kötelező orosznyelv-tanulásának hasznát veszem; ezek cirill betűk, ha formára a latinnal egyeznek is. Szaratov, így kell ejteni.
Ha borról írok – s mint benne foglalt kategóriára, a szőlőre is értem –, mindig foglalkoztat valami. Leginkább minden, hiszen az írás alapja a valami (a megragadható) és a minden (a megragadhatatlan) metonímiája.
Már hazafelé jövet azon morfondíroztam – akárcsak 2018-ban –: lehet, hogy ennyi volt, és a Fontaines DC I Love You című slágere az utolsó, amelyet a Szigeten úgymond élőben hallhattam.
A jó sör is lehet egészséges élelmiszer – ráadásul arra is eszközként szolgálhat, hogy csökkent értelmi képességű felnőtteket segítve leheljen új életet egy majdnem teljesen elnéptelenedett Szudéta-vidéki faluba.