Ha gyermekkorod keresed, és régen távolra vitt a sors; térj vissza, keresd a szülői házat, akkor is, ha mások lakják, vagy helyén lakótelep terpeszkedik. Sétálj iskolád felé, járj körbe, és ha semmit sem találsz, egyetlent biztosan: a templom harangját.
Nem, nem, dehogy. Anya, hogy gondolhatsz ilyet! Csak egy pohár bort ittam. Legfeljebb kettőt. Az még egészséges is. Tudod, hogy ovis korom óta mindig milyen rossz volt a vérképem.
Jó időre kiábrándultam a gyöngyöző- és habzóborokból, bár nagy szerelem előtte sem lehetett, mert igen könnyen tántorodtam el. Évekkel ezelőtt már, most a visszaszeretés ideje van.
A chříčiek Vinnetouja a világszerte ismert sztárfőzdék rézbőrűinek is feladja a leckét azzal, ahogyan szedres-mangós-virágillatú jegyekkel képes megszelídíteni a sötét-aranyvörös nedűhöz adott komlók keserűségét.
Ladó meglepődött a meghívón. Nem azon, hogy kerti partira invitálták, elvégre különösebb beképzeltség nélkül is tisztában lehetett azzal, hogy a város megbecsült személyiségének számít. A meghívó szövege azonban furcsa és sejtelmesen szűkszavú volt.
Ahogy közeledünk az én falumhoz, egyre több a kicsiny, szétszabdalt parcella az út két oldalán, erre még gazdálkodnak az emberek. Igaz, egyre kevesebben, azért itt is hódít a tömbösítés.
Kozma Endrének hála ismertem meg Sebő Ferencet. Nyilván tudtam azelőtt is, hogy van egy ilyen ember, csakhogy nem különösebben kedveltem a népzenét, még nem sejthettem, hogy a népdalok szövegeinél sűrűbb és mélyebb dalszövegek nemigen vannak.
Kattintásvadászat. Úgy tisztességes, ha rögtön leleplezem magam. Rózsákról lesz szó, meg emlékekről, nem a néhai kormányzó és Juhan Kukk észt politikus titkos tárgyalásáról – és legfőképpen nem norvég altesti szlengről.
Jó lenne egyszer a víz felől érkezni Lisszabonba, esőben, szikrázó nap alatt, mindegy, de ez Budapestről aligha sikerül. Marad a repülő és a repterek mindenhol egyforma betonja.
A nő úgy érezte, hogy mindjárt elpattan egy ér az agyában. Harmadik hete járt be a tableten a férje chatfiókjába, mindig csütörtökön, vacsorafőzés közben, mert ilyenkor vitte a férje a gyereket az edzésre.
Apa előállt, ha már így széjjel vagyunk, bontassuk le nagy cserépkályhánkat, helyére kerüljön gázkonvektor. Ez sorozatgyártott, rettentő csúf fűtőtest volt, igaz, gombnyomásra ontotta a meleget. Anya nem akarta. Kályha igenis kell a lakásban. Mi lesz, ha egyszer nem jön a gáz?
Olvasni kell. Érdemes és fontos. Nemcsak azokat a könyveket, amelyek szembe jönnek, amiket nem lehet kikerülni. Azokat is, amiknek utána kell menni. Lehet, hogy elég csak megállni a jó helyen. A könyvek mellett.
A Radegast sör isteni. Kétszeresen is az. Az italt népszerűsítő reklámszlogen – Az élet keserű, hál’ istennek – csak halványan utal a Szilézia csehországi oldalán, Nošovicében főzött nedű nem e világi eredetére.
