A helyi cselekvést, helyi kezdeményezést célszerű előnyben részesíteni sokkal inkább, mint arra várni, hogy majd „fentről jön valami”, mint a szocializmusban.
Publicisztika
A magyar irodalom már felfedezte magának a Báthoryakat. A filmeseket pedig – leginkább külföldieket – Báthory Erzsébet állítólagos dolgai ragadták meg.
Az eredményekből világosan kitetszik, hogy a polgári Magyarország már nem fideszes. Orbán Viktor elvette az egykor polgári Fidesz lelkét.
Elharapódzóban van egy csúnya szerkezet, hívja fel figyelmünket egy kedves olvasónk. Kérdés azonban, harapódzik-e, vagy már régen elharapódzott.
Második gyermekkorom keretei között nem a buszokat lesem, hanem a repülőket. Szeretem, hogy légi folyosó alatt lakunk.
A rendszerváltozás eredeti céljai, eredményei, emléke és igazsága valóban veszélyben vannak.
Lenyűgöző felkészültséggel és lelkesedéssel mondta, amit gondolt. Mindig független gondolkodó maradt. És rettenthetetlen.
Ha a Fideszben érteni szeretnék, hogy mi a baj, egyszerűen csak nézzék vissza a vasárnapi választási műsoraikat.
És a rajzoló eltűnődik: hogyan válhat a kormánymédiában hirtelen közellenséggé egy tizenhat éves svéd diáklány? Hogyan? Miért? Minek?
Egyáltalán miért keresünk bűnöst ott, ahol narancssárgába borult az ország, és például az Origo címoldalon üdvözli, hogy erősödött a Fidesz?
A parlamentáris demokrácia üres díszletei között békétlenségre, gyűlöletre és harcra uszítás közepette ismét egyközpontúvá lett az ország.
A mostani választás üzenete egyértelmű: a történelem Magyarországon sem ért véget, a Fidesz verhető, az Orbán-rendszer sebezhető.
„Lacika, megint egy bizonytalan választó! Lécci, a kettes számú kiszivárogtatott lejárató hangfelvételt bejátszani!”
Vagy keresztény Magyarország; vagy a pünkösdi (!) orgia hőse, Borkai Zsolt és mindaz, aki és ami az ő botránya hátterében felsejlik.
Na, végre kezdődnek az önkormányzati választások Magyarországon!