A neoliberális gazdaságpolitika utolsó „perceit” éli, de „mi” még mindig ezt akarjuk magasztalni.
Publicisztika
Vajon mit szólnának a kormányoldalon ahhoz, ha ilyen kérdésekkel hívogatná a polgárokat egy úgynevezett közvélemény-kutató cég?
Felülről, messziről, a tűzijáték fényeiben úgy is látszik, mintha nagyjából minden rendben volna. Holott…
Ott ülsz Sopronban, az evangélikus templomban despotánk balján, fogadod a kézcsókját. Miközben kórusban énekelted vele a zsoltárt, nem fordult meg a fejedben semmilyen kétség?
Van Kósa Lajosnál is jobb, amit annyira nem tesz a Fidesz a kirakatba, de ne legyen semmi kétség, a pártblog jelöli ki a béközép gondolati nyomvonalát.
Gulyás Gergely, a miniszterelnökséget vezető miniszter, aki magyarul ugyan beszél, nem jó magyar országgyűlésünk pedellussal keresztezett házmestere szerint.
Számomra érthetetlen, hogy ha a KDNP politikusai már korábban tisztában voltak a tényekkel, miért tették fel engedelmesen a kezüket számos természet- vagy emberellenes törvény szavazásakor, miért nem tiltakoztak a természetpusztítás ellen?
Úgy érzem, hogy nem is nekem kellene érvelni, miért lenne ez jó, hanem a nyilvánvalóan rosszul működő pártos önkormányzatiság híveinek, hogy miért is van szükség a pártokra a településeken.
Hosszú idő után először érzem és elhiszem, hogy érek valamit, hogy igazán fontos vagyok, ráadásul sokaknak, ismerősöknek és ismeretleneknek.
A politikai szimpátia már nem értékrendfüggő, hanem rajongásfaktor. A szívem a pártért dobog. A párt az élet. A párt a család. Nincs igazság.
És én jól vizsgáztam! Nemcsak szemüveghasználatból, becsületből is. A rendőr sem csak arra kíváncsi, ittam-e alkoholt, hanem arra is, bevallom-e.
Olyan abszurd és olyan mélyen romlott állapot ez, mintha Mészáros Lőrinc finanszírozná a DK-t, vagy Soros György és Orbán Ráhel közös céget alapítana afrikaiak illegális utaztatására.
Egyvalami maradt feltáratlan: az emberek. A BAM-lakók BAM-lakók maradtak, nemigen vegyültek el, nem lettek ungváriak.
Azzal, hogy Szűrös és a korábbi rendszer működtetői kimagyarázzák, fehérre festik a múltjukat, azt bizonyítják, hogy esetükben szó sincs a bibliai értelemben vett pálfordulásról.
Gyerekkori szlenges eszmélésemben, ami kétségtelenül Dénes bácsinak köszönhető, kitüntetett szerepet játszott a pasas–pacák–pali hármasa.