A magyar emberek szelíd többsége a gólyákkal van, és még tanul is tőlük, türelmet, alázatot és kitartást.
Publicisztika
„Szörnyű! Ezek a világcégek az ilyen kutyás reklámokkal arra akarnak rávenni, hogy örömömben én is csóváljam a farkam, meg négykézlábon állva pisiljek”
A Rolling Stones nem érdekes, mondta Laci, a Sex Pistolson és a Ramonesen kívül semmi sem érdekes, esetleg a Clash még, de azzal tényleg vége.
Ne tegyünk úgy, mintha ütni csak a fizikai térben lehetne! Beszéljünk a verbális bántalmazásról! Beszéljünk a lelki fenyítésről!
Azokban a kitüntetett másodpercekben, amikor Macondo-alsón éppen nincs felhőszakadás, kimerészkedem a kertbe. Bogarászok, szöszmötölök. Vagy éppen lepkészek.
Súlyunknak, befolyásunknak megfelelő részt fogunk vállalni a rendszer lebontásában és az ellenzéki közéletben.
Az ember egész életében mást sem tesz (mondjuk, itt az emberen magamat értem ultraspecifikusan), mint próbálkozik. Hogy jobb ember legyen, például. Oszt amikor becsődöl, akkor újra kezdi.
A világvége a kiadott menetrend szerint halad, lassan és egyhangúan.
Rejtő Jenő tehet mindenről. Vagyis nem egészen-egészen mindenről, de hogy eléggé sok mindenről, az nem képezheti vita trágyát.
Boldog István nem a saját kútfejéből vette, hogy neki kell menni a Coca-Cola reklámjának. Ennyi szabadságuk nincs a fideszes honatyáknak.
Közszolgálati sugárzásnak nevezzük, amikor a műsor nagy energiájú propagandát bocsát ki.
Szerettünk volna egy országot, ami nem olyan, mint amit épp magunk mögött hagytunk. Make Tusványos Great Again.
Vajon tényleg alig készültek modern forráskritikák, magyar fordítások? Vajon tényleg alulteljesít a klasszika-filológia? Megkarcolgattuk a felszínt.
A „have a nice day” fordításából létrejött köszönést, ki tudja, miért, nem szeretem, használni pedig semmi pénzért nem vagyok hajlandó.
Fájdalmasan szép élmény, amikor az ember a felújított tornácos házakkal övezett borsodi utcácskán azt a sormintát hallja a helyiektől: holland, holland, német, holland, budapesti.