Gyurcsány Ferenc már nem létezik, de a pusztulásának látványát szállító fény, amely a távoli DK-galaxisból elindult, még úton van a magyarok szeme felé, így a látvány arról tanúskodik, hogy az egykori miniszterelnök még mozog. A jelek szerint maga Gyurcsány Ferenc sem tudja, hogy már vége van. Jelenleg annyi látszik belőle, hogy az ATV és az Index közös podcastjában Rónai Egonnal beszélget, miközben a tüdejéből vért köhög fel, önmagát győzködve fenyegetőzik, az unásig ismert és gyűlölt, velejéig hazug hanglejtésével handabandázik, a levegőbe csapkod, és az öklét rázza. Azt óbégatja, hogy Magyar Péter köszönjön neki kezét csókolommal, majd hogy azért hasznossá tegye magát az Orbán-rendszer számára, kilátásba helyezi a Tisza Párttal való választási együttműködést.
Gyurcsány Ferenc közéletileg úgy pusztul el, ahogy élt: a fény által szállított kép tanúsága szerint esze ágában nincs méltósággal kimúlni a magyar politikából. Azzal a hivatkozással követel magának felmentést korszakos gazemberségei alól, hogy már megfizetett a bűneiért. „2010-ért van felelősségem, megkaptam, a büntetésemet letudtam, tizenöt év után a gyilkost kiengedik a börtönből, kérem szépen, akkor engem hagyjanak békén, jó?” Megjegyezve, hogy a magyarok boldogan békén hagynák Gyurcsányt, csak ő nem hagyja békén a magyarokat, azt is érdemes regisztrálni, hogy ez a Rónai-interjú az első alkalom, amikor Gyurcsány Ferenc legalább valamilyen formában elismeri a maga felelősségét az Orbán-rendszer létrejöttéért – hol késett ez eddig? Miért kellett megvárnia ezzel a saját vérében való fuldoklását? Netán mégsem minden ízében volt igazságbeszéd az, amit előadott Őszödön? Netán mégis le kellett volna mondania a miniszterelnöki pozícióról, amikor a liberális értelmiség erkölcsösebb fele Hajós Andrással az élen ezért rimánkodott, hogy megmentse a harmadik magyar köztársaságot? Sebaj: jobb későn megtenni a beismerő vallomást, mint soha – de most, amikor eljött az igazság pillanata, miért kell máris követelőzni? Nem volna illőbb a töredelmesség? Gyurcsány Ferenc úgy érzi, letöltötte a büntetését, hiszen „tizenöt év után a gyilkost kiengedik a börtönből” – csakhogy Gyurcsány Ferenc, a köztársaság gyilkosa egyetlen percet sem töltött börtönben. Mire célozhat? Csak nem arra, hogy annyira a hatalom megszállottja, hogy tizenöt ellenzékben töltött évet tizenöt börtönévnek él meg? Nos, bizonyára valamennyi Orbán-rendszertől szenvedő magyar nagyon együttérez Gyurcsány Ferenccel, amiért tizenöt éve ekkora kínokat kell kiállnia – na de mi lesz velük, nyugatos érzelmű magyarokkal, akik semminek nem a gyilkosai, és akiknek a köztársaságát Gyurcsány földig rombolta? Ők is letöltötték már a büntetésüket, ami a hazug és despotikus hajlamú egykori miniszterelnök történelmi bűnei nyomán sújtja őket? Kijöhetnek végre a börtönből? Hál’ istennek, ez többé nem Gyurcsány Ferencen múlik.
Gyurcsánynak a bűnbánata is olyan, mint a költségvetése meg a konvergenciajelentése: hamis. „Nekem még egyszer nem mondják el, hogy én vagyok a hibás” – visongja a köztársaság hóhéra vértől bugyborékoló ajkakkal, mert nagyon fel van háborodva azon, hogy valaki ki merészelt szállni az orbáni elitből, hogy szembeforduljon az illiberális rezsimmel, és ennek első lépéseként leváltsa a komplett ellenzéket vele az élen. Jól látszik rajta, mennyire el akarja távolítani Orbán Viktort a hatalomból: inkább tegye ő vagy a felesége harminc év múlva, mint bárki más akár egyetlen perccel is előbb. Gyurcsány Ferenc nem hagy kétséget afelől, hogy ha a magyarok nem akarják őt, ő akkor is akarja a magyarokat, és ezzel félreérthetetlenül jelzi, hogy minden ízében nerói alkat.
Az ellenzéki politikusok tömeges felszippantásával évek óta balliberális hegemóniát építő Gyurcsány a DK nyolcszázalékos választási lebőgése nyomán minden előzmény nélkül hitet tesz „a kicsi szép” szelleme mellett: már nem is az számít, hány szavazója van, hanem az, hogy mennyire jó a politikája – márpedig e téren Gyurcsány szerint az ő pártja valamennyi hazai politikai formációnál különb. Nos, ha ennyire hisz a sokféleségben, miért is kellett forgókésekkel feldolgoznia, és kolbásztöltővel a pártjába beletömködnie minden szerves anyagot, amit az ellenzéki térfél pártjaiban talált? Most, hogy Gyurcsány Ferenc politikai projektje inkább emlékeztet töltelékre, mint töltőüzemre, egyszer csak egész másképp fest a szemében a kicsinység és a pluralizmus megítélése – ugyan ki csodálkozik ezen?
Gyurcsány Ferenc az Index podcaststúdiójában azzal tiltakozik a Tisza kiáradása ellen, hogy amikor őt az ügyészség elé rángatták, hogy bebörtönözzék, akkor Magyar Péter épp az Orbán-rendszert szolgálta. Nos, jelzem, hogy én magam meg a jobb- és baloldali társadalom erkölcsösebb fele egyaránt nagy számban támogattuk az ügyészséget abban, hogy Gyurcsány elnyerje megérdemelt büntetését bűneiért – ez volt akkoriban a nemzeti minimum, ennek megfelelően ez volt a Fidesz egyetlen választási ígérete, amire kétharmados felhatalmazást kapott a magyaroktól a 2010-es választáson, amit aztán éppen hogy nem Gyurcsány törvény előtti számonkérésére, hanem a jogállam leépítésére, az állami intézmények megszállására, a legfőbb hűbérúrhoz lojális oligarchia kiépítésére meg az ország keletre való kiszervezésére használt fel. Melyik magyar bír meglepődni azon, hogy Gyurcsány Ferencből 2022-re nem sittes, hanem a parlamenti ellenzék vezére lett? Melyik magyar bír meglepődni azon, hogy az Orbán-rendszer csak annak terén hatékony, ami tényleg a szándéka?
A csekély politikai támogatás nagyra becsülését 2024-ben kulturális követelménnyé formáló Gyurcsányt a nemzedékek szemében legendás arcátlansága ezúttal annak kijelentésére is elvezette, hogy Jézus Krisztust is csak tizenkét apostol követte, ma pedig a kereszténység világegyház. Nem alábecsülve a nagyotmondás erejét, a példa pontosságának alapos vizsgálata érdekében hadd tegyek fel néhány kérdést. Jézus Krisztus mikor vásárolt fel telkeket mélyen azok értéke alatt a rómaiaktól? Jézus Krisztus mikor hazudott a zsidók arcába reggel, éjjel meg este? Jézus Krisztus mikor utasított római légiókat arra, hogy a zsidók nemzeti ünnepén támadjanak rájuk, és addig verjék meg rugdalják őket a földön, amíg mozognak? Gyurcsány akár észre is vehetné, hogy amíg Jézus Krisztus büntelenül vállalta a kereszthalált, addig tőle, aki nemzedékének legsúlyosabb vétségeit követte el, még egy lemondásra sem tellett. Az interjú során Gyurcsány Ferenc bevallja, hogy feleségének, Dobrev Klárának nagyobb lelke van, mint neki, amit Magyarországon bárki készséggel elhisz neki, csakhogy ezzel nem mondott valami sokat. Bezzeg amikor e kijelentésének ellentmondva előadja, hogy a pártjában ő a galamb, majd a hatodik érzékére hallgatva hozzáfűzi, hogy róla ezt kevesen gondolnák. Gyurcsány Ferenc hanyatlástörténetét tehát az ornitológia teszi érthetővé: úgy lesz a héjából keselyű, hogy elveszíti hatalmát a ragadozásra, és úgy lesz a keselyűből galamb, hogy tömegének töredékére zsugorodik. Ez hiányzott eddig is Gyurcsány Ferenc galamblelkűségéhez: a jelentéktelenné válás meg az ehhez tartozó önsajnálat és kétségbeesés. Így vált mára az ellenzéket uraló politikai bestiából gyönygyfehér galambbá, amely olajággal a csőrében hirdeti a magyaroknak, hogy milyen nagyszerű a demokrácia, ahol a legkisebb is számít.
Olvasna még Puzsér Róberttől? Kattintson!
Ez a cikk eredetileg a Magyar Hang 2024/27. számában jelent meg június 5-én.
