Haza kell hozni a külföldre távozott százezreket.
Publicisztika
A történelemben mindig az a legkínosabb, amikor az unokánk megkérdezi, hogy: mondd csak, te mit is csináltál akkor, amikor csinálni kellett volna valamit?
Ma Magyarországon párhuzamos valóságokban élünk egymás mellett, és világaink között szinte megszűnt az átjárás.
Minden úgy kezdődik, hogy újévi fogadalmat tesz: ezentúl kolostori életet fog élni, kivételek a válogatott és a Vidi külföldi meccsei.
Ady Endre, Nagy Imre: a hatalom már a múltból keres ellenségeket.
Mi közöm nekem az előttem ügyintéző két nyugdíjas ember legtitkosabb személyes adataihoz? A válasz rém egyszerű, az égvilágon semmi.
A minap megjelent itt Ábrahám Zsolt, neki is fogott, hogy helyre rakjuk néhány dalszövegemet, a múlt század nyolcvanas éveiből, mintegy beágyazzuk azokat a mai zenei világba.
Baj van, de a kormány javaslata ezekből semmit nem old meg. Újakat viszont keletkeztet.
Biztonsági intézkedéssel akarják összehozni a szorosabb politikai uniót.
A kedvencem, amikor egy súlyos depressziósnak azt mondják, szedje már össze magát.
Aki nem tudja, miről van szó, kapcsolja be a tévét, és nézze meg a hírekben. Ó, várjunk, beszélek itt butaságokat! Nézze meg az interneten.
Tömegek élnek úgy Magyarországon, hogy nincs igényük megismerni a valóságot. Azt igénylik, hogy mulattassák, borzongassák és érzékenyítsék el őket.
Orbán Viktor tényleg nem érti, hogy az embereket méltóságukban alázta meg, hogy teljes mértékben kiszolgáltatta őket a munkaadójuknak?
Az Isten – talán legszembetűnőbben a betlehemi jászolban – „kölcsönhatásba” lépett a teremtett világgal, vállalva, hogy ez a viszony visszahat rá is.
A lélek világában az egyetlen létező elem a szeretet, amely létrehozta a világot, és képes mindig előrébb vinni.